Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

A fák zöld bokrétája közt zsivaj, kacér, erős. Forog a nép körhintaként, a nép, az új, a hős. Micsoda harmóniája állandóan a természetnek és az embernek. Festő vidd vászonra, zenész szimfóniát szerezz - vetődik fel önkéntelenül is — a természetnek s az embernek ezt a harmóniáját. Ez a boldogság vagy pontosabban a boldogságnak néhány perce vagy órája, a hétköznapok titkos vágyának — a szabadságnak rövid beteljesülése, a természetre vissza talált ember gondatlanságának pillanatai. Igen, mert a költő tudja, hogy még mindig szolgák, akik most itt örvendeznek: Istállók s konyhák gőziből özönlött ki e nép. Mégis tempósan hajladoz, mégis rátartin lép. De olyan szolgák, akik maguk sem kívánják az úri néppel való vegyülést s csak egymás között érzik jól - szabadnak — magukat: Feledik, hogy az úri nép vegyülni nem kíván. — Szebb a bokréta városunk Zöld hátsóudvarán. Szebb, ha a nép néppel jár, szegénnyel a szegény. Fonja át egymás termetét a szolgalány, legény. A költő egyre tovább fokozza gondolatait. A szegények boldogságát, a nép egy másratalálását követi a nemzetköziség, az egész emberiség gondolata - de soha nem erőltettem, nem erőszakosan, hanem természetesen, szimfonikus egységébe fonva: Fonja át egymás életét minden szegényfia. Nem látott meg a földkerek ily körtáncot soha ... Lobogj, oh, kedv, tavaszi kedv, friss nepek, bomló fák I Feledd ma szolgavoltodat hullámzó sokaság. A költői képek tovább finomodnak az Az éj, vén szénhordó... versében. Az egész világot bejáró éj, amelynek ,.holdvágyó tengerek fürdetik lépteit" s a füstölgő partokon „meghajszolt rakodók s hajósok rengeteg (fájó dalát szívébe zárta mind ...", az éj, amely a bús népekkel érez: Csillagtüzek alatt meglátod öt, amint az utcák fodrai közé hű könnyet ejt. A népek sóhaja szítja e rejtett kínt, mely értük, értük ég és nem felejt I Ezzel a versével csaknem egyidőben írja sokat vitatott versét. Magam ellen, ez a vers címe és alapgondolata. Nem harcos kedve lankad, nem „kispolgári" félelme