Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Varga Rózsa: A Magyar Nap c. napilap az antifasiszta népfrontpolitika szolgálatában
ban a faji ideológiának tett engedményeket olyan esetekben, amikor az a demokratikus és szociális haladás egymással szemben való kijátszásának elnézését, a demokratikus jogok elleni támadás iránti közömbösséget jelentette. Veres Péter a zsidótörvény bevezetésekor nem annak a demokrácia elleni támadásán háborodott fel, hanem azon, hogy ezt a kormány arra használta ürügyül, hogy elterelje a figyelmet a fontosabb kérdések megoldásának szükségességéről. „Egyszerűen és világosan: ez a zsidótörvény a középosztály és a zsidó polgárság belügye és bennünket csak mint a mellébeszélés tipikus példája érdekel" 123 - írta Veres Péter, követelve a magyar társadalom alapvető szociális problémájának, a földkérdésnek napirendre tűzését. Révai egyetért Veressel a kormánypolitika képmutatásának leleplezésében, de figyelmeztet a zsidótörvénnyel szembeni közömbösség veszélyeire. „Aki azt hiszi, hogy lehet szocialistának lenni úgy, hogy nem a dolgozók szolidaritását - fajra való tekintet nélkül - helyezi szemléletének középpontjába, hanem a .fajtestvéri' szolidaritást, az akarva, nem akarva a fasizmusnak tesz szolgálatot." 124 Ugyanilyen okból marasztalja el a Márciusi Front egyes képviselőit, amikor nevük lemaradt arról a kiáltványról, melyben a magyar szellemi élet legjobbjai tiltakoztak a zsidótörvény ellen. A kiáltvány aláírói közt szerepeltek többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Féja Géza, Zilahy Lajos, Fodor József, Remenyik Zsigmond, Bóka László, Schöpflin Aladár, Darvas József, Szakasits Árpád, Csécsy Imre, Horváth Béla, Szabó Zoltán stb., összesen 59-en a magyar közélet prominensei közül. „Azzal nem számított senki — írja a tiltakozással kapcsolatban Révai —, hogy a kiáltvány meg fogja akadályozni a zsidótőrvény elfogadását. Mégis, új erő és hit szállt mindenkibe, mert ez az 59 név a magyar demokratikus tábor még kiaknázatlan, még alig mozgósított, de meglevő, eleven, nagy tartalékaira mutatott rá." 128 Nem valószínű, hogy elvi, politikai, valószínűbb, hogy egyszerű gyakorlati, szervezési okai voltak annak, hogy a tiltakozás aláírói közül a Márciusi Frontnak épp a legbaloldalibb, legkövetkezetesebb vezetői hiányoztak. Révai feltételezi, hogy a kiállás részükről azért maradt el, mert nem akarták elveszíteni befolyásukat bizonyos antiszemita, de radikális körökben, ennek ellenére kritikája velük szemben nem elutasító, hanem értük harcoló: „Illyés Gyula, Kovács Imre, Erdei Ferenc tévedtek, hogy távol maradtak az 59-ektől, de a helyük itt van közöttünk. 1 lozzánk tartoznak és küzdeni fogunk értük." 12 * Következetlen demokratizmus a paraszti és szociális érzéketlenség a polgári értelmiség köreiben, s a kettő egymásközti kibékíthetetlen ellentétei voltak az egységes demokratikus tábor kialakításának legnagyobb akadályai. „A népiesek részéről az volt a vád a humanisták ellen, hogy a .liberális kapitalizmus bérencei', a humanisták részéről pedig az volt a vád a népiesek ellen, hog)' a fasiszta álnépiesség szálláscsinálói. A humanisták antiszemitizmust vetettek a népiesek szemére, a népiesek pedig nagybirtok-barátsággal vádolták a humanizmust, őszintén szólva, mindkét vádban volt valami igazság" - írta a két tábor ellentéteiről Révai. 127 Az írók egymással szembeni egzisztenciális vetélkedésén túl a magyar parasztság és polgárság osztályérdekei feszültek egymásnak e két értelmiségi réteg harcában. Mögötte nem kisebb célok húzódtak, minthogy Magyarország fejlődésének útját a paraszti radikalizmus vagy a polgári VEBES PÉTBE: Hát a parasztsággal mi lesz? Népszava, 1938. ápr. 24. ,M [RÉVAI JOZHEFJ: Budapesti levél. - Veres Péternek. - MNap, 1938. máj. 5. ,M RÉVAI JÓMBF]: Budapesti levél. - 59 név és akik hiányoznak. MNap, 1938. máj. 20. Uo. 1,7 1RÉVAI JÓZUBFJ: Budapesti levél. Népiesek és humanisták. MNap, 1938. márc. 10.
