Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

Három kritikája jelzi az irányt, amit a szocialista irodalmi mozgalom számára kijelölni óhajt. A kritikák azt mutatják, hogy Csizmadia nemcsak kora irodalmi jelenségeit nem érti, hanem az irodalmi múlt értékelésében is súlyosan téved. Szálai Károly „tanügyi férfiú" Sivatagban című poémáját (mely egy tanköltemény a társadalom fejlődéséről) Madách müvével veti össze, s így summázza véleményét: „Az ember tragédiáját messze felülmúlja, mivel Madách csak tapogatódzva mutat rá a legfőbb igazságokra, míg ez a mű a legnagyobb nyíltsággal jelöli meg a valót, és bátran kimondja, hogy itt győzni kell, s kimondja azt is, hogy ki fog győzni." Csizmadia már ekkor ad egy oldalvágást a moderneknek: „költőnél jobb szeretjük, ha az idők szellemét nem tudja, hanem érzi".

3 1905 decemberében úgy látszik, hogy a munkásmozgalom művészeti irányítója nem is teszi lehetővé az induló modern irodalom találkozását a mozgalommal. Ez a találkozás pedig érik. Nemcsak Nagyváradon, ahol Antal Sándor szervezi a Holnapot és ír majd elébe előszót, hanem a vidék más kisebb-nagyobb kulturális centrumaiban is. A központi lapban, a Népszava szerkesztőségében is vannak olyanok, akik siettetni akarják a mozgalom művészeti életének fejlődését, itt is dolgoznak a „modernek" hívei. Az első válasz a Csizmadia által kifejtett perspektívára Orosz Henrik cikke: A modernség mérlege* Grosz, majd később Sachse József, Diner-Dénes József a német és skandináv mozgalom elméleti hatása alatt gondolkodnak. Grosz is Lublinsky: Die Bilanz der Moderne című könyvének alapján a munkásmozgalomból jött naturalistákat tartja a modern művészet megteremtőinek: „A polgári radikálisok azt hitték, hogy a munkásságot eszmékkel lehet megszabadítani, nem látták, hogy a munkásság harca a történelem utolsó osztályharca... A polgári radikalizmust legyőzte a munkásmozgalom irodalmának modernsége. Szakítottak a polgári radikalizmus minden hagyományával és az ember küzdelmét, szenvedését, örömét és boldogságát abból a helyzetből igyekeztek magyarázni, amelyben az ember él. Ez volt az igazi, modern, naturalisztikus irodalom, mely a természettudományok felfedezéseit a maga javára használta ki azért, hogy az' irodalomban igazi életet, igazi embereket alkosson." A modernek másik ága Bölöni és Ady vezetésével a francia irodalom követői.

s Ez alkalmanként érdekes ellentmondásokra vezet a két szárny között, de ezekre noviteni, s na „az egy Kuzueime szép lehet, mennyivel szebb a tömegeké", bormai kérdéseket nem érint. 1905-ben Ábrányi Emilhez fogalmaz kiáltványt (Ábrányi Emilhez. Népszava, 1905. okt.4.), melyben Ábrányinak a szocialistákhoz intézett kérdéseire válaszol. A rendkívül éles hangú kiáltvány Petőfi példájára hivatkozik, aki nemcsak „testvére" volt a népnek. Ábrányi is kísérelje meg - írja -, hogy a proletariátus osztályostársa legyen. 'Csizmadia három kritikája a Népszavában: Cs: Uj dalok. Erdős Renée. 1905. jún. 25. - Cs: A sivatagban. ( írta: Szalay Károly). 1905. dec. 23. - Cs: Dözsei Ferenc. 1905. dec. 29. J QROHZ HENRIK: A modernség mérlege. Népszava, 1905. dec. 25. Bölöni kisebb cikkei után jelentősebb tanulmánya a Népszavában a két folytatásban megjelent: „A modern művészet felé" cimü cikk. (1907. szept. 22. 2 3., 1907. szept. 25. 2.) „Abban az új szociális alakulásban, mely felé haladunk, sokkal rendezettebb és fejlettebb társadalmi organizáció lesz minden előbbinél, mely az emberi tudomány naponta tett vívmányainak az eredménye lesz, ebben az új birodalomban lelki megérzésekben még nnornabn es fejlettebb lesz a művészet" - írja. Másik jelentós Írása: BÖLÖNI ÜYÖROY: Anatole r-rance a szocialista művészetről. (Népszava, 1908. dec. 25.) interjú A. F-al. „tn ugy tudom, hogy a művészet az ember bensőjéből, önmagunkból jövő szükséglet, egy