Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
maguk a modernek sem reagálnak. 1906-tól 1909-ig a két csoport együttes fellépése viharos fejlődést produkál. Nemcsak a Népszavában szereplő írók nevei jelzik ezt a fejlődést, nem csupán az, hogy Révész a két szárnyat összefogva szervezi a szocialista magyar irodalom első etappját, nemcsak az, hogy kikből és mire szervezi ezt az irodalmat, hanem az is, hogy a Népszava irodalmi-művészeti rovata egy olyan politikai koncepciónak az irodalom-politikában való alkalmazásával jön létre, amit a párt vezetősége ellenez. E koncepciót Diner-Dénes a Szocializmusba írt cikkeiben fejti ki, s azt mondja: „Mi a feudalizmus bukását csak a burzsoáziával való közös harcban tudjuk elérni és itt, ennél a közös harcnál sohasem lehet másról szó, mint időleges együttműködésről... Ez egyetlen út, ahol a főhadseregnek a proletariátusnak kell lennie, nehogy bekövetkezzen az, ami Franciaországban és Németországban történt... Ha ugyanis nem a proletariátus a fősereg, akkor a polgárságnak lesz elég ereje ahhoz, hogy az egész győzelmet a maga számára használja ki", míg, ha ,,mi leszünk a fősereg és a polgárság csak segédcsapat lesz, akkor a polgárságnak nem lesz elég ereje ahhoz, hogy a győzelem díját teljesen elragadja tőlünk". 8 Kunfi és Buchinger válaszcikkeikben élesen elutasítják Diner-Dénes minden gondolatát; a polgársággal való szövetségét éppúgy, mint a proletariátusnak a forradalom előtti és forradalom utáni időszakban politikai vezető erőként való felfogását. Egyrészt tagadják a magyar haladó burzsoázia létezését, Buchinger szerint ilyen burzsoázia nincs is; 7 Kunfi pedig osztály-árulással vádolja Diner-Dénest. 8 Kunfi a hatalom kérdésének fölvetésével kapcsolatban is tagadó álláspontot foglal el, azt fejtegetve, hogy nem tud rosszabbat elképzelni, mintha valaki a bizonytalan jövő szempontjából kockára teszi azt, ami van. Diner-Dénes a gazdasági harcot becsülte le, Kunfi a hatalom megragadásának ellenfele gondolatában jelenlévő lehetőségét. Végső soron — bár ebben ellenzőkre találok — úgy vélem, egyik félnek sem volt igaza. A mozgalom nehezen érthető ellentmondásainak egyike ez, hogy Csizmadiáék a pártvezetés e vitában mondott érveivel támasztották alá a VII. pártkongresszus után Ady ürügyén Ré/észék művészetpolitikai koncepciója ellen indított támadásukat. Garami szubjektív védelme 9 nem volt elég Csizmadiáék lecsendesitésére, s bár Adybensö szükség megnyilatkozása ... ez hozta meg a szocializmus egész organizációját s mivel semmi sem tudja megakadályozni a szükséges haladást, meg vagyok róla győződve, merem hinni, hogy a jövendő társadalmában ez a szükségesség meg fogja teremteni a szocialista művészetet is." — A szocializmus és a modern művészet találkozását sürgeti Bolgár Elek egyik cikke is. BOLGÁR ELEK: A szocialista világnézet a modern festészetben. (Szocializmus. 1909. IV. évf. 2. sz. 71-82.) „A szocialista festmény - úgymond álomnak és valóságnak ábrázolása, a vád pátoszával a jelen gazdasági és társadalmi viszonyai ellen ... Az új hangot a festészetben a szocialista világnézet hozta be. A modern festészetben a szocialista festészet lett úrrá. Ez a festészet modern annyiban, amenynyiben a tömegleiektan nagy kérdései foglalkoztatják, szocialisztikus annyiban, amenynyiben a művészet alapvető eszközét, a ritmust a munka dicsőítésére használja fel." A tanulmány Delacroix, Daumicr, Millet, Courbet műveit elemzi, s ezt a tanulságot vonja le: „Különbséget tenni irányzatában, tartalmában és formájában polgári, tehát avult, másrészt az új, a forradalmi, a szocialista munkásság világnézetét visszatükröző modern proletárművészet között." Bolgár Elek gondolatait JULES COULIN: Die sozialistische Weltanschauung in der französischen Malerei c. könyve ismertetése közben fejti ki. 8 DINER-DÉNES JÓZSEF: Pártunk taktikája. Szocializmus, 1910-11. 2. sz. 49-55. 7 BUCHINOER MANÓ: A szociáldemokrata párt taktikája. Szocializmus, 1910-11. 3. sz. -105. 1 8 KUNFI ZSIGMOND: Taktika és erőgyűjtés. Szocializmus, 1910-11. 3. sz. 106 113. "A Szociáldemokrata Párt VII. kongresszusán elmondott felszólalásában. Lásd erről abos Ernő idézett tanulmányát.
