Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Kiss Ferenc: A szocialista kritika történetéből
Csakhogy a rendszeres és folyamatos jelenlét s főleg egy egész irányzat jelenléte esetében a tévedések és hántások korrekciójára vagy kiegyenlítésére sok mód adódott: a személyes érintkezés, az öntanúsítás és az engesztelés pontosabb gesztusai és a táboron belüli ellentétek egyensúlyozó szerepe. Ha Németh László és Babits kőzött konfliktus támadt, ha Féja erre rálicitált, Illyés hűsége és tisztelete az irányzat álláspontját is módosította. A legalitás és a szoros érintkezés a csoportokon és irányzatokon belül az egyes alkotók felelősségét világosabbá tette. A szétszórtan vagy illegalitásban dolgozó marxisták egymást korrigáló, kiegyenlítő, ítélet-érlelő munkája nem volt eléggé átlátható. És indítékaikat sem fedhették fel minden egyes esetben. Már pedig a kritikus ítéletében — óhatatlanul — helyzete is tükröződik. Aki egy tekintélyes, népszerű fórumon vagy több ilyen fórumon állandóan jelen lehet, s hívek és szövetségesek támogatására számíthat, könnyebben lehet hűvösen tárgyszerű, derűs, szellemes, megértő és találékony, mint aki a megbélyegzettség és üldöztetés pszichózisában alkot. Akit megfélemlítenek, gyanakodni kénytelen, türelmetlenebb, s a tiszteletes érték sem szerelheti le a létérdekeit érintő gyengeségek bírálatában. — S mikor a társadalom legális övezeteiben adódó tennivalók elég fontosak, a föld alól felhangzó radikálisabb kihívások könnyen keveredhetnek rossz hírbe. Főleg ha a vitafelek sem törekszenek a rekedt hang mögött rejlő helyzet és szándék megértésére, ahogy a kommunisták vitafelei sem törekedtek erre. — Az előbb idézett vagdalkozó megnyilatkozások tehát ezért árthattak többet, mint árthattak volna, ha a viták feltételei azonosak lettek volna. A mozgalom egészére vetettek árnyékot, a szövetkezés alapját gyengítették, s egyszersmind azt a nullpontot is jelzik, ahonnan a jobbak a szövetkezés ügyét felemelték. Az erők tehát készen álltak erre a munkára is, s az egység érdekeit szolgáló lapok — a Gondolat, a Magyar Nap, később az Új Hang — törekedtek is a szomszédos területek felmérésére. A siker azonban csak részleges lett. De ebben már nem csupán a látást homályosító elfogultság a vétkes, baj volt a mértékkel és a szempontokkal is. A szólamszerű politizálást, a vezércikk-irodalmat elvben minden kritika elutasítja, de a gyakorlatban igen sokszor elnémul az esztétikai szempont a konkrét, mondhatnók, pillanatnyi politikai szituáció jelentősége mellett. Ebből adódik, hogy Tamási Áron Ábelének és Szilágyi András Új pásztorinak más-más fogadtatásáért csak a szocialista író mostohább körülményeit okolja a kritikus, 25 hogy Darvas föléje kerül Móricznak, 26 s hogy Faludy György - éppen Villon-fordításai alapján - az érett Kosztolányinál hitelesebb műfordítónak minősül. 27 De túl az alkalmi hovatartozás megkötő szerepén, maguk az alapvető magyarázó — szempontok, így az osztályhelyzet meghatározó szerepének értelmezése körül is igen nagy volt a bizonytalanság. Sokak szemében a polgári születés vagy az író alkotásainak bizonyos polgári vagy éppen átmeneti jellege a burzsoá érdekek szolgálatával volt azonos. E felfogás Móricz esetében is képtelen eredményekhez vezetett, de leginkább, mint Illés Béla cikkében is láttuk, a Nyugat esztéta-szárnyát sújtotta. Pályájuk dialektikájának spontán ellenmondásaiban az ekkori marxista bírálat folyton az osztályidegenek szándékos ingatagságát igyekszik tetten érni. Kosztolányi pl. hiába írja az engesztelő remekművek sorát, hiába jön el halálának békítő nagy alkalma, még Barta Lajosban, az avatott barátban sem képes úgy fel*»Uo. 1935. 364 370. "Gondolat, 1936. 3. sz. 244. "Üj hang, 1936. 10. sz. 112.
