Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Miklós Pál: A marxista irodalomtudomány történetéből
feltüntetve. Ezért módosítani rajtuk nem lehet. Sztálin csalhatatlannak tartotta magát és ezért nem változtatott egyszer leírt müvein. Ilyen módon a társadalmi gyakorlat kontrollja egyszer s mindenkorra ki van zárva az elméletből. A filozófia alapkérdései kizárólag azok voltak, amelyeket Sztálin megfogalmazott, minden más álprobléma volt; Sztálin megfogalmazásán pedig nem lehet változtatni: íme a dogmatizmus. A sematikus, vulgáris tételek, amelyek változtathatatlanok: ez a filozófia elsekélyesítése és elszegényítése. Amint a filozófiában is a XIX. századi mechanikus, dogmatikus materializmus nézőpontjai támadtak új életre s keveredtek Sztálin nézeteiben Marx materializmusával, úgy vált az esztétikában is példaképpé vagy fontos tényezővé ennek a régi materialista esztétikának számos tétele. Az esztétikai szemléletet pedig egészében ennek a sztálini filozófiának, a látszólag kiindulásul és alapul szolgáló vulgáris filozófiának a szemlélete szabta meg. Mindenekelőtt dogmatizmusa jelentkezett erősen: az esztétika voltaképp nem alapjának és kiindulásának kapta ezt a filozófiát, hanem illusztrálás céljára; tovább gondolnia, elmélyítenie és a valóságra konkretizálnia — s ami ebből következett volna, a valósággal, az élő társadalom gyakorlatával szüntelen korrigálnia és kiegészítenie — már nem volt szabad, az eretnekség vádját vonta maga után. Vulgarizáló tendenciái közül különösen az alap és felépítmény viszonyára vonatkozó tételek befolyásolták károsan az esztétika útját: az ideológiák egyszerűsített ..levezetése" alapjukból, amely az ún. „osztályszubjektivizmus" hibáját, a közvetlen és direkt visszatükrözés sémáját és az ideológiák viszonylagos függőségének lebecsülését rejti magában, eleve lehetetlenné tette az esztétikai problémák helyes felvetését és termékeny vizsgálatát. Végül pedig ugyanaz a helytelenül felfogott didaktikus szempont, amely a filozófia általános kérdéseinek leegyszerűsítésében is alapvető motívumként volt jelen, az esztétikai, valamint művészetelméleti, irodalomelméleti kérdésekben is megmutatkozott: az iskolás tételek, a vulgáris egyszerűsítések, a misztifikált „egységes" közízlésre és közérthetőségre, a dolgozó tömegek művé szeti igényeire való demagóg hivatkozások voltaképp egy helyes perspektívának. I /ocialista tömegkultúra tudatos kialakításának a dogmatizmus légkörében végbement eltorzltásában gyökereztek. Ez a torzulás okozta például azt is, hogy az a rendkívül fontos küzdelem, amelyet -/ovjet kritika és irodalomtudomány folytatott a polgári dekadencia ellen, olykor csupán szélmalomharc volt: a kritikusok sokszor elemeztek és bíráltak olyan müveket, amelyeket olvasóik sosem olvashattak, sót, olykor még maguk is csak másodkézből ismertek; igen gyakori volt, hogy a polgári dekadencia fogalmába soroltak olyan műveket, amelyek ezt a megbélyegzést nem érdemelték meg, még gyakoribb volt, hogy I polgári dekadencia igazi termékeit akkor is csak deklaratív megbélyegzéssel intézték el, amikor azoknak művészi érdekessége és hatása elmélyült elemzést és érdemi bírálatot igényelt volna. 21 Ha a realizmusra alapozott esztétikai koncepció nagy szolgálatot tett a maga idején a marxista esztétika filozófiai, ismeretelméleti megalapozásának, és maradandó értékű eredményeket hozott létre a hagyomány, a régi irodalom, elsősorban a XIX. századi kritikai, polgári realista irodalom (és művészet) eszmei értékelésében, egyoldalúságával és még inkább egyoldalúságának monopóliummá való abszolutizálásával korlátozta i en károssá. ik fejlődését. Ez sa pedig annál c orú után vált érezhető). színvonalasabb kifej " Vft.: Muci/m Pit: A dekadencia fogalom é* jelentése. Kritika, 196«*). 8. 28 - 37. 254
