Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé

A „Cikk-Cakk" minden egyes műsorszáma avantgárdé „kísérlet" volt. Arra irányult, hogy megteremtse a „szocialista kabaré" és a „világnézeti konferánsz" új stílusát. Később ezek a műfajok az ideológiai nevelés eszközévé és a munkásszínpadok állandó formájává váltak. Konferansz-revű - Rendkívüli Színpad A „Cikk-Cakk esteken" kezdeményezett „vitázó-dialógkonferanszot" Palasovszky Tiszay Andor bevonásával, a „Rendkívüli Színpad" három előadásán fejlesztette tovább. (1928. okt. 13-án, 1928. okt. 27-én és 1928. nov. 10-én a Zeneakadémia kamaratermében.) Az új vállalkozás irányítói Tiszay kivételével, régiek. Irodalmi vezető Hevesy és Tamás, táncvezető Kövesházi Ágnes, a karmester pedig Kozma József volt. A kor emberének egy-egy jellemző problémája, „a boldogságra", „a szabadságra vágyás" és az „elmechanizálódás elleni küzdelem" fogta egybe a „Rendkívüli Színpad" három előadását. Ezek a „konferansz-revűk" a polgári társadalomról rántották le a leplet, de már az adott keretek közül való kitörés lehetőségét is felvillantották, mint pl. a Lélegzőkben. A polgári revűformát először Piscator alakította át a proletár-színpad és propaganda céljaira. Ennek érdekében minden eszközt: zenét, éneket, sportot, táncot, filmet, színpadi jelenetet stb. felhasznált. 1924-ben, az újságíró Gasbarrával együtt megírta és megrendezte a híres „R. R. R." (Revue Roter Rummel) c. Vörös Zsivaj Revűt. A proletárrevű laza jelenetsorait, illetve műsorszámait két állandó szereplő, „a proletár" és a „burzsoá" kommentálása kötötte össze. A mű szövege — Piscator szerint — teljesen „igénytelen" volt, mégis „hatása példátlan és formájában mintaképül szolgált a színjátszó csoportok minden további revü műsorához".

109 Palasovszky—Tiszay első „konferansz-revüje" a „boldogságra vágyódó" embert mutatta be. A modern ember vergődik a polgári rend keretei és egyéni vágyai között. A gépies világban hiába próbál kapcsolatot találni az élet eleven szépségével. A rend mechanizmusa és a robot kényszerítő ereje reménytelen és személytelen bábbá alázza. A „Happy-and-est" Horatius „arany középszerével", Petőfi Hol a boldogsúg c. versével, Zarathustra, Buddha tanításaival, az emberevők „étvágyszólamaival" a „tegnapi ember" boldogságvágyát, míg a jelen boldogság-problémáját a Pesti Hírlap házassági hirdetéseivel, Ivan (ioll Montparnasse állomás c. parlandó triójával, Jevrenov Nikoláj A lélek kulisszái c. monodrámájának a bemutatásával illusztrálta. A lélek kulisszái egy ember lelkében „fél perc" alatt végbement tragédiát vitt színre, Freud elemzése alapján. Második előadásuk témája a „mechanizált ember" volt. A XX. század technikai világában, az ember elveszti önmagát és szolgája lesz a józanságnak, a keretek adta lehetőségeknek. Elmechanizálódik az élet, az erkölcs, az érzelem és a szerelem. Egy „konferansz-pantomim" keretében vonultatták fel I modern élet különböző mrcham/musait; a munkáét, a közlekedési „marionetteket", a mechanizált gyermeket, a hivatalnok „automatát", I mechanizált dámát és kereskedőt. Mindezt „gramofon ritmusban", a rikkancs reklám hangzavarában, a „géptánc" meg a „drótruhás tánc" ütemeire. I. téma kapcsán került színre Hannes Küpper és Maxim Vallentin „gépjátéka" is, a Propeller."

0 L. a 107. tz. jegyzetet. Palasovszky Ödön és Tiszay Andor közlései. Ml