Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé

A Rendkívüli Színpad utolsó előadását Palasovszky szintetikus „árnyjáték-konferansza" foglalta egybe. A színpad elé függönyt vontak, erre hátulról diapozitiveket vetítettek, hogy a függöny mögött fellépő szereplők „árnyképszerűen" hassanak."

1 A Lélegzőkben a társadalmilag megnyomorított ember tisztaság, emberség és szabadság utáni vágyát akarták kifejezni. Pantomin színház - Prizma A Zöld Szamár, az Új Föld, a Cikk-Cakk, a Rendkívüli Színpad több különböző műfajú színház magvát hordozta magában; az „avantgárdé kabaré", a „tömegszínpad" és a „mozgásszínpad" különböző fajtáit. Palasovszkyék fő célja azonban az volt, hogy a mozgás alapjaira fektetett új „drámai kórusszínpad" formáival kísérletezzenek. Ennek érdekében a kórusokat, parlandó játékokat és táncdrámákat kívánták fejleszteni, szakszerű stúdiómunkával, modern irányú színpadi neveléssel. E célkitűzés jegyében fogant a „Prizma Színpad". Ekkor kapcsolódott az együttes munkájába Madzsar Alice művészcsoportjának a vendégszereplése is. Madzsar Alice mozdulatrendszere új alapokra fektette a táncot és a színpadi mozdulat kultúráját. A balett kötöttségeivel szemben a természetes mozgás híve volt Szerinte az európai táncművészet és színpadi mozgás kizárólag a test technikájára épül, amelyet a művész belülről jött emberi tartalommal megtölteni nem tud. A színészek sablonokat tanulnak, s ezeket mint ösztönös mozgást fogják fel; ölelni, leborulni stb., de a mozdulat lelki összefüggéseit nem kutatják. A megfeneklett európai mozgás számára a keleti „mozgáskarakterológia" és „mozgáscsaládok" tanulmányozását ajánlja. Konvenció nélküli ösztönös lendület, a test és a lélek közötti összeköttetés mechanizmusának művészi kiépítése — ez szerinte a modern mozdulatkultúra alapja.

112 Közreműködése révén, a „Prizma színpadon" „mozgásdrámák", „árnyjáték kórusok", „bábjátékok", újszerű „hang- és mozgáskompizíciók" születtek. A Madzsar-iskola két vezető művésze: Kövesházi Ágnes „munkatáncai" révén vált ismertté, Róna Magda pedig a kórusdrámák szerepeiben tűnt ki. Először az „Árnyék" c. műsorukat vitték színre. A kor lélektani kutatásainak hatására, az ember tudatalattijában rejtőző emlékek élő és irányító voltát bizonyították. A Madzsar-csoport lelki problémákat kifejező tánc- és árnyjátékokat mutatott be, Kozma muzsikájára. Törekvésük változatlanul két irányú. Egyrészt a polgárközönséget vonzó témáknak is hangot kívántak adni, másrészt meg baloldali hangsúllyal súlyos társadalmi kérdéseket vetettek fel. Többek között színre vitték Tiszay Andor „Szimultán haláljáték" c. „groteszk parlandóját", amely a halál utáni végtisztességet, a temetést különböző osztályszinten mutatta be, hogy ezáltal a társadalmi ellentétekre világíthasson.

113 Második estjükön (1929. január 12-én, a Zeneművészeti Főiskola kamaratermében) „Kezek" címen a munka, az alkotás, az emberi összefogás dicséretét zengték. Pala111 SOMOOYI VILMOS: Lélekző tánc, szintetikus árnyjáték. Esti Kurir, 1928. november 13. 111 MA DSM A m ALICE: Mozgás és jellem. Színház és Film, 1932. 3. sz. 10-12. Szimultán haláljáték. Tiszay Andor groteszk parlandója Madzsar Alice mozgásmúvészeti iskolájának növendékeivel. Szccnírozta és rendezte a szerző. (Gépelt kézirat Tiszay Andor tulajdonában.)