Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé
élénken rezonáltak koruk minden irányú kulturális újdonságára. így kísérleteikben problematikus megnyilvánulások is teret nyertek. Ez a kettősség jellemezte pályájukat, egyben a 20-as évek egész magyar avantgárdját is. Alkalmi társulásaik és a munkásszínpadok elsősorban a „kis színházi" kabaré formát tették lehetővé számukra. Noha a háború előtt, Nagy Endre sikerrel művelte a politikai szatírát, a 20-as évek pesti kabaréja már csak „intimitást", egy furcsa „jassz- és szalonstílkeveréket" képviselt, de már semmit sem őrzött meg a „szavak ostorából". 105 Palasovszkyék a „szociális szatírát" akarták jogaiba visszaállítani, s eredményeiket a munkásszínpadok számára átadni. A 20-as években egyébként Majakovszkij, Gyemjan Bednij és Meyerhold irányítása alatt, a Szovjetunióban is működtek politikai célzatú, agitáló és szatirikus kis színpadok: kabarék, „agitkák", „Kék Blúz" együttesek. 106 Esztrád jellegű politikai revüket játszottak, műsorszámaik kuplék, csasztuskák, bohózatok, cirkuszi és pantomim számok, élő újság, szavalókórusok voltak. A Cikk-Cakk estek „az ember és a társadalom" viszonyát kívánták bemutatni. Nem „szájbarágva", nem „programba foglalva", hanem csak az aktuális élet jelenségeinek a felszínre vetésével, a szó, a hang, a tömegdinamika, az új muzsika, a szatíra modern eszközeivel felvillantva. Palasovszkyék az előadásokat „világnézeti konferanszokba" foglalták, és „nézőtéri jelenetek" beiktatásával tették szemléletessé. A nézőtérről vitát provokáltak, hogy aktuális társadalmi jelenségeket tehessenek gúny tárgyává. A „szocialista szatíra" egyik hatékony és modern eszközének a „szimultán játékot" tartották. Meyerhold színháza és a német munkásszínpadok is kísérleteztek a szimultánizmussal. Az volt a véleményük, hogy a valóságban az események sokszorosan peregnek egymás mellett, de mivel az ember nem érzékelheti őket egyidejűleg, így következtetéseket sem vonhat le belőlük. A párhuzamosan futó életjelenségek színi megragadása azonban társadalmi összefüggésekre világít. 107 A „CikkCakk estek" szimultán játékai a polgári élet jelenségeit szatirizálták, pantomimikus játék, „metronóm kórus" és „dzsessz paródiák" összehangolásával. Tamás Aladár „Az új líra triptichonja" c. műsorában a modern líra útját mutatta be a dekadens költészettől a tömegkórusig. Sainte-Beuve, Apollinaire költészetétől Majakovszkijig. „A gépek ditirambusai" c. műsorában pedig a század gépi kultúrájának, technikai jellegének a kifejezésére Whitman, Marinetti költeményeit, Kövesházinak Kozma zenéjére szerzett „géptáncát" és a „gépritmust" érzékeltető tánckompozícióit vitték színre. Már eredeti magyar kórusmüvek is születtek, Ember Ervin Égő gyára, valamint Palasovszky Ödön „parlandó kórusai". Palasovszky kórusaira Kozma József szerzett zenét, aki a kórusmüfaj és a zene új kapcsolatait kutatta. A dadaista ízű A karmazsin litánia és A szabad zri az elnyomottak kitörni vágyó indulatait fejezte ki. A „zri" azonban Ázsiából jött, a „tűz hónából", és ..milliók szívében hófuvatag, milliók szívében tűzokádó. Milliók szivében reng a föld, mert minden nyűgöt átszakít". 10 * A lázadó mondanivalót a vörös pulpitus körül csoportosuló, vörös zubbonyos munkáskórus megjelenése is hangsúlyozta. ,0 * A tnagyar kabaré. Panorama. (Wien,) 1922 (április 30.) II. évf. 18. sz. 1 3. '••JAW 1 KAMICA: A kabaré világa. A kis szinpadi forrnak a Szovjetunióban, lip. 1968. 227 244. . A , l " 7 Woi.r PKIT/.SKR: A lumct munkass/.ínjáts/as. A szimultán jelenet lényegbeli funkciója. Hp. 1961. 50. . , ' ti ,a * pALAftoviizKY ÖUON: A szab.ul zri indulója. Gépelt kézirat a szerző tulajdonában.
