Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé
játékká" vagy „mozgáskonstrukciókká" fejlesztették. A „szimultán-mozgásoknál" az egyik csoport vagy szóló mozgását a másik csoport más irányú „szimultán-mozgása" kísérte, a ritmikus csomópontoknál összetalálkozva. „A térkonstrukció" is egyik tényévé vált a mozgásnak. A színpadon kiépített szín- és formakonstrukciókkal a mondanivalót vélték hatékonnyá tenni. 100 Moholy Nagy Lászlónak a vizualitáson alapuló „teljes színházával" találkoztak, ami szerint a modern színpadi cselekmény nem egyéb, mint erőteljes „dinamikus-ritmikus folyamat", amely „az eszközök együttműködő hatalmas tömegét (halmozását) a kvalitás és kvantitás közti feszültséget fogja össze elementárisán összpontosított formában". 101 Palasovszkyék az európai „teatralisták" eszközeivel a „kollektív érzést", a felszabadulni vágyó munkásság kitörő indulatait vélték kifejezhetőnek. Az „Új Föld" színpada megszólaltatta Majakovszkij IJO millióját, Halra marsát, Európa, Amerika, az egzotikus népek irodalmát és a saját költőgárdát: Remenyik Zsigmondot, Tamás Aladárt, Palasovszky Ödönt. Itt tűntek fel az újtörekvésű fiatal magyar muzsikusok: Szelényi István, Kadosa Pál, Szabó Ferenc, Kozma József, akik saját szerzeményeik mellett Hindemith, Honegger, Berg, |Sztravinszkij műveit is bemutatták. Kitűnő prózai színészeik voltak: Szabados Piroska. Peéry Piroska, Baló Elemér, Ascher Oszkár. Tamás Aladár az „új költészetet" ismertette, a modern tánc apostola Kövesházi Ágnes volt, Palasovszky Ödön pedig a kísérleti színpadnak, a kórusjátéknak és az új előadói stílusnak az útját egyengette. 102 A Nyugat kritikusa, Fenyő László szerint az együttes két vezető művész-egyénisége: Remenyik Zsigmond és Palasovszky Ödön. Világnézeti kabaré - probléma színház - Cikk-Cakk estek A munkásszínpadok legjellemzőbb műfajai: a „szavaló- és mozgáskórus" az Új Föld, „a világnézeti kabaré", az úgynevezett „probléma-színház" pedig a Cikk-Cakk esteken született meg. (Nevét az ösztönvilág indulatait megjelenítő „cikk-cakk tánctól" nyerte.) 1928 tavaszán Palasovszky, Hevesy és Tamás öt „Cikk-Cakk estet" rendezett a Zeneakadémián. (1928. febr. 25., 1928. márc. 21., 1928. márc. 31., 1928. ápr. 2., 1928. ápr. 28.) A Cikk-Cakk esteket a polgári sajtó erősen támadta, 103 de már a 100 %-nak is voltak megjegyzései. Gergely Sándor - az előadásokról írt kritikájában kárhoztatta a „szétbomló polgári társadalom formaklsérleteinek színpadravitelét". Világosan megmondta, hogy a negatívumok a „pozitív útmutatás" hiányából keletkeztek. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy „kis író- és színészgárda nőtt itthon, hogy a proletariátus magyarországi művészi, agitátorikus képességeit egybefogja". A mozgalom lelkének Palasovszkyt tartotta. 104 Tény, hogy az estek közönsége jórészt haladó gondolkodású vagy egyszerűen újdonságokra kíváncsi polgári értelmiségiekből tevődött össze. Maguk a kísérletezők Is inkább ebből a rétegből kerültek ki. Baloldali művészemberek, írók, színészek, zeneszerzők voltak, akiket szociális nézeteik a proletariátus felé vittek. Nehéz években, a Tanácsköztársaság bukása után vállalták a munkáskultúra s/olgál .tat. ugvan.ikkor J°° giiiso mai 0»ö*. Kóruiok. Színház és Film, 1930. 1. sz. 4-11. Mourn , NAUV LAUZUS: A jövő színháza a teljes színház. Dokumentum, 1927. (márCIUS). o — ti. Fö,d Nt P««va, 1926. május 13. , M J-BMTYÀ» SiwDoa: Cakkos cikk és kikk-cakk cstclyről. Újság, 1928. február 26. ,|K,, " KU SÁ V ix m Kft ukk cakk este. 100%, 1928. (április) I. évf. 7. s/.. 226.
