Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Ferenczi László: Szocialista művészetszemlélet a II. Internacionálé korában
követelései és terminusai lüktetnének a politikai írásokban. 21 Pogány Leninnel szinte egyidejűleg — és tőle teljesen függetlenül — beszél (pontosabban ő csak érinti a kérdést) Tolsztoj és a parasztforradalom összefüggéséről, értékelésük mégis gyökeresen ellentétes. A II. Internacionálé teoretikusai ugyanis általában a parasztságot reakciós tömegnek tekintették, és úgy gondolták, hogy a proletariátus egyedül áll szemben az összes többi ellenséges osztállyal vagy réteggel. (Felfogásuk szerint továbbá, a proletariátus a legfejlettebb kapitalista országban fog győzni, az orosz fejlődést tehát nem kisérték kellő figyelemmel.) Ez az egyoldalú szemiélet megnyilvánul Plehanov Ibsen-tanulmányában, Pogány korai, később korrigált Ady-kritikájában, Mehringnek a naturalizmusról, Lafargue-nak pedigVictor Hugóról és Zoláról írt cikkeiben. Ez a befelé zárkózottság azonban csupán a kortársi törekvések értékelésében mutatkozott meg. A II. Internacionálé teoretikusai, akárcsak Marx vagy Engels, vagy később Lenin, vállalták a múlt egész kulturális örökségét, természetesen nem apologetikus, hanem kritikai vállalással, s a kultúra igazi letéteményesének, örökösének a proletariátust tartották. II. A hetvenéves Franz Mehringet köszöntő tárcájában írta Pogány József: „Új típust jelent Mehring a szociáldemokrácia történetében. Nem a proletáróriások közül való, nem a Bebel, a Keir Hardie fajtájából. Nem is a Lasselle-ok és Jaurés-ék, az intellektuelpolitikusok sorához tartozik. Nem is a Marxok, Engelsek közül való, nem egyesíti magában a „KapitaP'-t és az Internacionálét, a tudóst és a szervezőt. Mehring nem politikus, nem agitátor, nem vezér, nem szónok és nem organizátor. De nem is csupán tudós. Új ítpus a szocialista mozgalomban: újságíró, publicista. Hatásának eszköze nem a pódium, nem is a parlament tribünje, hanem a sajtó." 22 Mehringről szólva önmagát jellemzi Pogány. Tudós és publicista, és a hangsúly az utóbbin, a publicistán van, aki a sajtón keresztül hat. Aki napról napra vezércikkekben és glosszákban, kritikákban és ismertetésekben percnyi érdekességü és általános érvényű eseményekről és dolgokról szól a marxizmus szellemében. Mert ha Mehring fel is szólalhat Bülow parlamentjében, Pogány József semmi esetre sem Tisza Istvánéban. A magyar tudós és újságíró ugyan hangsúlyozza, hogy Mehring helye a „német tudomány első sorában" van, de kiemeli: „... nemcsak történetíró. Nemcsak az a nagy jelentősége, hogy Kautsky mellett ő lett a legnagyobb tehetségű és tudású kiépítője a Marx és Engels teremtette történelmi materializmusnak. Legelső rangú publicista is." 23 Ilyen publicista Pogány József is, a tudós, az egykori magyar-német szakos egyetemi hai/gató, aki Arany János politikai nézeteiről szóló tanulmánnyal doktorált. Természetesen Pogány nem tagadja, hogy Mehring politikus is, agitátor is, organizátor is, hiszen egyébként nem is lehetne szociáldemokrata publicista és szerkesztő - hanem csupán a sajtó megnövekedett jelentőségére, lehetőségére és e jelentőségetlehetőséget felismerő-kihasználó újtípusú szociáldemokratára irányítja a figyelmet. A tudós publicista vagy a publicista tudós Pogány eszményképe, aki ha kell - és ha lehetőség adódik - a napi politika eseményeinek résztvevője és alakítója; « POOÁNY JÓZSEF: Kropotkin. - Emberek és korok. Bp. 1919. 93. MM J 7 »* 8 «'- Franz Mehring. Népszava, 1916. márc. 2.
