Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Ferenczi László: Szocialista művészetszemlélet a II. Internacionálé korában
az örök törvényeket igyekszik tanulmányozni, amelyek által történelmi fejlődésének feltételei kialakultak. Szóval objektív, mint a fizika, és éppen ezért idegen minden metafizikától." 17 Plehanov szerint ,,az adott műalkotás eszméjét a művészet nyelvéről fordítsuk le a szociológia nyelvére, hogy megtaláljuk mindazt, amit az adott irodalmi jelenség szociológiai ekvivalensének nevezhetünk". Az elemzés következő fázisa pedig „a műalkotás művészi erényeinek" vizsgálata. 18 A húszas évek neves szociológusa, Beszpalov hangsúlyozza, hogy a plehanovi történetiség tagadja az esztétikai normák állhatatosságát és abszolút voltát. Ez azonban nem vezet az érték elvetéséhez, mert a műalkotás értékének kritériumát úgy lehet meghatározni, hogy egybeesik-e a műalkotás belső ideológiai-pszichológiai törekvése magának a valóságnak az irányával, vagy sem — ha hamis az író ideológiája, akkor az a mű értékének csökkenéséhez vezet. A „mi az érték?" kérdésre Plehanov Belinszkijjel felel: „A nagy költő azért nagy, mert nagy lépést fejez ki a társadalom fejlődésében." 19 És e feltétel művészi oldalát ugyancsak Belinszkij nyomán úgy látja, hogy a költő ne szillogizmusokban, hanem képekben (o6pa3) gondolkozzék. Hogyan realizálódtak elméleteik a kortárs művészi törekvések megítélésében? Ezt a kérdést akkor is fel kell tennünk, ha nyilvánvaló, hogy e teoretikusok elsődleges feladata nem a gyakorlati kritika volt, hanem az, hogy az irodalomtörténet és a kritika területére kiterjesszék az osztályharc elvét, hogy figyelmeztessenek arra, hogy a művészet társadalmi gyökereinek marxista igényű elemzése lehetséges és szükséges, miként ezt Mehring a Lessing-legendában, Dobrogeanu-Gherea kritikaielméleti polémiáiban, Plehanov ősköltészeti, művészetszociológiai, kritikatörténeti írásaiban, Pogány számos esszéjében megvalósította. Lukács György a II. Internacionálé teoretikusai legfontosabb értékelési tévedésének azt tartotta, hogy az orosz irodalom jelentőségére nem figyeltek fel. 20 Rosa Luxemburg néhány megjegyzése vagy Mehring Éjjeli menedékhely-kritikája ellenére Lukács György megállapítása helytálló. 20 Csupán Dobrogeanu-Gherea a kivétel. A kivételes érzékenységű román marxista — akinek esztétikai fogékonysága Belinszkijével, a 19. század nagy felfedező-kritikusáéval vetekszik —, Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij, sőt Scsedrin és a forradalmi demokraták nagy jelentőségét elsők közt ismeri fel, miként elsőként figyel fel Swinburne. Ibsen, Strindberg, Nietzsche, Verlaine jelentőségére is, úgy hogy fellépésük konkrét történeti okát magyarázni igyekszik. Az orosz irodalom jelentőségének fel-nem-ismerését talán mindennél jobban tanúsítja az egyébként húsz évesen németből Gorkijt fordító Pogány József cikke: „A 19. század nagy orosz írói közül Kropotkin a legeurópaibb. A többiek mind sajátosan orosz színűek, a problémák legtöbbször idegenek és néha érthetetlenek a nyugat-európai olvasónak. A roppant, ma is félig jobbágy orosz paraszt tenger a maga ma is sokban ki nem ismert jellemvonásaival, az ázsiai despotizmus, a gazdasági stagnálás egészen elütő életet teremtett Oroszországban. Sokszor mintha a középkori vallásos szekták, a parasztlázadások hangja szólna Tolsztojjal, aztán mintha Voltaire Aufklärungjai beszélnének Turgenyev nihilista Bazarovjával, a nagy francia forradalom 17 V. M. FRICSK: Problcmü iszkussztvovegyenyija. Moszkva, 1930. 4. »• PLEHANOV: Levelek cím nélkül. - Irodalom és esztétika. Válogatott tanulmányok Bp. 19G2. 18. 19 PLEHANOV: Belinszkij irodalmi nézetei. Uo. 239. *° LUKÁCS GYÖROY: Franz Mehring. = Adalékok az esztétika történetéhez. Bp. 1953. 386.
