Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Kovács Győző: Fábry Zoltán és az expresszionizmus
de lehetetlen, e sorok olvastán nem felidézni, az Emlékezés egy nyár-éjszakára című Ady-verset: Azt hittem, akkor azt hittem, Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S, ime, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett Az Ady-vers első felének misztikusan-babonásan széthulló, recsegő világa inkább Forbáth Imre Látomás című versét idézi föl, amelyben „viharharangok zúgnak, skarlátvörösen ég a horizont, istállókból lovak rohannak, s egy megperzselt farkú kutya rémesen üvölt, hidak kettétörnek óriás robajjal, folyamok szennyes tajtékja zászlókat s hullákat sodor" - szóval egy inkább apokaliptikus kép- és világkavargás tanúi vagyunk. Az Ady-vers második fele, kiváltképp az utolsó strófa hangja, annak motívumai inkább közelíthetők Fábry Zoltán írói magatartásához, érzés- és lelkiállapotához. Ami közös mindannyiunkban és mindannyiunknál: a Káin-bélyeg motívuma, sőt már a Narcisszosz-motívum is felbukkan; néha visszamutatón és önvádolón, miként Forbáth Imrénél, aki a 30-as évek közepén ír szuggesszív módon ezekről a mozzanatokról. Felébrednek egyszer című versében: S felébrednek egyszer a halott katonák, az argonni erdőkben széjjelhajtják a fák gyökereit és kidugják fejüket, melyen még félrecsapva a rohamsisak, s a Piavén a rohanó hullámok fölvetik őket, s a Dolomitok sziklái közül kinőnek, mint átkozott vad növények a Kárpátok völgyeiben már nyüzsög a feltámadt halottak hada Közös vonásuk a vízió (akár felidézhetjük Dâublert: „A vízió túlzottan leegyszerűsített tömörségében igyekszik megnyilatkozni: ez minden stílus expresszionizmusa." Ismét idézzük Forbáth Imrét, ezúttal Ki vagy és merre mész? (A közömbösökhöz) című verséből: kék tó tükréhez hajolva ifjú Nárcisszusz bámulja magát szökőkutak szétfröccsenő vizén szivárványszínében törik a napsugár, de jaj, a völgyek veres árnyakkal telve, s az idő folyosóin a borzalom léghuzata jár túl sok közömbösség van a világon, túl sok a türelem, túl sok rozsda van a világon, túl sok régiség, túl sok véres húsnak szegfűi hullanak, harcosok hülő tetemét zöld füvek lángjai nyalják, a földön Káinnak túl sok árnyéka bolyong s tömegsírok hirdetik Európa szégyenét mondd, mit felelsz, ha kérdezik tőled: ki vagy és merre mész? Ami a Fábry-előadásban az életről és az emberről következik, arról bízvást mondhatjuk: az emberirodalom megfogalmazásának első komoly hangjai; még akkor is, ha e hangot, ekkor s később még inkább felerősödve, néhány éven át a Narcisszoszmotívum felhangjai kísérik. Analógiaként említhetjük Földes Sándor Emberország clmü kötetét, 1922-ből, amelyet Földesnél - már címében is fordulatot jelezve a Tömeg! (1923) vált fel. 1 * '•Vő. FÖLDES SÁNDOR Emberország című kötetét, annak Előhangját vagy Hajnalrakiáltás, Himnusz a lósághoz („Te vagy a Csók I Te vagy a tej özön I Te vagy a forrás I Te vagy a kezdet I Te vagy a fegyver 1"), A halottak nepe, Emberébresztés, Ének a Test-
