Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Ferenczi László: Szocialista művészetszemlélet a II. Internacionálé korában

FERENCZI LÁSZLÓ SZOCIALISTA MÜVÉSZETSZEMLÉLET A II. INTERNACIONÁLÉ KORÁBAN I. Marx és Engels forradalmasító szemléletet hagyott művészettel foglalkozó követőire. Nem egy-egy elszórt megjegyzésük hatott, nem azok tényleges vagy állítólagos rendszere, hanem egész filozófiájuk.

1 Filozófiájukból világosan kirajzolódtak a következő alaptételek: a művészet a felépítmény részét képező társadalmi tudatformák egyike, a társadalom fejlődése az osztályharcon alapul, és a műalkotás létrejötte, appercipiálása, illetve a művészet változása is kapcsolatban van az osztályharccal. A II. Internacionálé teoretikusaira várt az a feladat, hogy a marxista filozófia eredményeit és módszerét az irodalomtudományba áttegyék. Kik voltak ezek a teoretikusok? Általában jellemző rájuk az, amit Jean Fréville Plehanovról mondott: enciklopédikus műveltségűek voltak.

2 Különböztek koruk irodalmáraitól, professzoraitól és kritikusaitól, hivatásuk nem az irodalomtudomány művelése volt, hanem a politika. Pártvezetők, hivatásos forradalmárok voltak, forradalmi tevékenységüknek csupán egyik területe volt az irodalomkritika. 1889-ben a II. Internacionálé létrejötte nagy lendületet adott az egyes országok marxista mozgalmainak megszerveződéséhez. A szociáldemokrata pártok gazdasági, kulturális, politikai megerősödése, parlamenti sikerük számos országban, tömegszervezeteik kialakítása a marxi gondolatoknak nagy tekintélyt adott a munkásmozgalmon belül és kívül is: Antonio Gramsci figyelmeztetett arra, hogy Croce, Gentile, Bergson és a pragmatisták a marxizmus számos elemét beolvasztották ideológiájukba.

3 A szociáldemokrata pártsajtó megerősödött, sokrétűvé vált. Tudományos folyóirataik és politikai napilapjaik rendszeresen foglalkoztak a művészet problémáival, és közöltek szépirodalmi anyagot is. A sajtó lényegénél fogva részben igényelte, részben pedig természetesen lehetővé tette a marxista szellemű müvészetszemlélet kialakítását, propagálását. A művészetre vonatkozó írások jelentős része korlátozott tárgyukon túlmenően magát a marxista filozófiát, a dialektikus és történelmi materializmus társadalom- és történetszemléletét népszerűsítette. A kulturális munkát a sajtó mellett a könyvtárak, olvasókörök, színjátszókörök stb. megszervezése is nagymértékben elősegítette. Már az öreg Engels hadakozott azok ellen, akik a marxizmust „frázissá" sekélyesítik, ez a szociáldemokrata mozgalom nagy előretörésének szükségszerű mellékterméke volt. A II. Internacionálé korát a marxista művészetszemlélet kialakulása, széles körű elterjedése, nagy eredményei jellemzik. 1 Noha Marxról, az irodalomteoretikusról és kritikusról már korábban jelentek meg írások, (pl. Arvatové 1923-ban a Lcfben), csupán az 1930-as évek elején, Lukács, Lifsic és mások kutatásai nyomán kezdték a kutatók feltételezni, hogy Marx és Engels esztétikai vonatkozású töredékei összefüggő esztétikai rendszert alkotnak. »JEAN FRÉVII.LK: Plehanov. Sa vie, son oeuvre. Paris, 1937. 15. * ANTONIO GRAMSCI: Marxizmus, kultúra, művészet. Bp. 1965. 70.