Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

CSÍKI LÁSZLÓ »DE ADY ENDRE NEM BESZÉL« Az alábbiakat nem versnek, jegyzetnek írtam, miközben évtized múltán regényként újraolvastam Ady összes költeményeit. Valaha én is átestem a fiatal költők gyermekbetegségén, Adyn, aztán megkaptam József Attilát - és így tovább. Most már azt hiszem, immúnis vagyok. Mégsem védett. Nem tréfa ez - a felnőttkori gyermekbetegségek halálosak is lehetnek... 1. Adyn a por Uram, merészebbre ment a világ is, mint tebenned minden álom több bűnt és vért, véraranyat láttunk, hittünk a világon. Gyökeret vert a dacos túlzás az ugaron, míg verni vélte Pénz és nő? Csúf irodákban meg tudnak harcolni érte. Megül a por: szemernyi lények, hullongó, apró emberek Vágyuk rajtad, tüzes trónon nyújtózik, hevül, hentereg. Könnyen hisznek, mert sok vért láttak, láttak versben is cifrábbat Költő vagy, nem ember, s a vers is szárnya csak az igazságnak. De, hol a forradalmak szíve, csak a fegyver tudta mindig Szárnyadon repülnek, a fegyvert dugják vagy leintik. így szeretnek, versként - ez se baj. Túl vannak rajtad, uram, és ne bánd. Összekötsz, akár egy közös bún, s felednek, mint részeg éjszakát. s?*> 38