Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

SZÉKELY DEZSŐ ADY A MAGYAR TÉLBEN Hajad édeni dzsungeléból kopárabb tájra költözöm, térdig csatakos virradatban elhagyom, mihez nincs közöm; kabátom alá kést dugok, mert nincs utamnak kalauza A világ veszélyekkel zsúfolt és nem mindenki ér haza. Fellobogózott országokat bekerít a fagy, mint a drót; arcomba bődül medvehangon a tél, a fehér martalóc; rémít jégesők sortüzével, vadak vackába, hóba fektet, s Záp oly a-gőggel kényszerít rám dér-koronát, égbolti terhet. Itt én ölök - vagy engem ölnek: Dózsa György óta ez a tét! Arnyak között is megtalálom, ki a mártír, ki a pribék. Farkasveremben éjszakázni megtanult, kinek ez a dolga... ítéletosztó kötelek közt szorong és remél Európa. Hajad édeni dzsungelébői kopárabb tájra költözöm. Hogyan lehetnék szabadítod, míg a világ a börtönöm...? Gátak! Az égig fólfalazva: megütközik a fájdalom, de ott a teljes szabadulás reménye a homlokomon.