Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

DEMÉNY OTTÓ Balassi Bálint magyar imádsága Már nem volt hátra más csak a halál. Hatalmas lázban lüktetett a seb s az egykor táncos láb merő üszőkben fertezte még az egyre lassuló vért. Már nem volt más csak az a fájdalom, ami elpusztít minden emberséget, mert olyan emberi, mint a szív árvasága. Nem látta már Júlia gőgös arcát. Birtokviszály s szerelem nem gyötörte, íme - megbékélt végképp mindenekkel, csak eggyel nem - háborgó költőlelke követelte még jussát akkor is! S hogyan, miképp? Támaszkodva könyökre, vagy hasmánt, mint a földmászó csiga, a kiszökő könny homályán keresztül, szemit az izzó könyvlapokra vetve. Lelkével istenének, tollával a hazának adózva még a végső percben is: sóvárogva az örökéletet fordítani kezdte a legszebb zsoltárt. 1973 88