Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Hogy az rossz, hitván föld, Ki rá csak mérget tölt, Vele semmi jót nem tött. Tovább már sok jómot S kegyes szándékomot Nem méltó halasztanom, Sem ő szegény fejét, Kit ennyi sok kíny sért, Több búval aggasztalnom, Sokat tűrt érettem, Láttam s megértettem, Kell már felmagasztalnom. Lachesist hívatom S neki majd meghagyom, Hogy élete fonalát Tovább ne eressze, De gyengén elmesse, Látván eljött óráját, Mert Atropos is már, Azmely nagy búval jár, Elunta ő sodrását. Sőt tetszik még ez is, Hogy vitéz öccsét is, Ne hagyjuk ki közzülönk, Kit más vénségében, O ez életiben Vegyen el kedven tőlünk, Ülje mi székünket, Bővítse rendünket, S lakjék ott, hol mi ülőnk. III Megsebesedvén s halálához közel lévén, Hazájának, Barátinak és az öccsének szól, Istennek könyörög s meghallgattatik, lelkét Istennek ajánlja s elfo13