Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

gadtatik. Meghal, s mennyország megörvendeztetik. Hazájának szól Ihon édes hazám! Ez az jele, hogy szán Eletem igen téged; Hogy vérem hullását, Azkit két szemed lát, Nem kéméilettem tőled, S jobb immár meghalnom, Hogynem búdot látnom, Vagy elszöknem mellőled. Keserves kínaid Oly nehezek, bár hidd, Hogy nagy méregnek tetsznek, S ez mostani sebnél, Kiben még lelkem él, Sokkal élesben metsznek, Azok ölnek is meg Mondván: jer, fojtsuk meg, S halálomra kérdeznek. O, vezértől fosztott, Rossz tanácsra osztott Árva, puszta hajlékom, Reménségével csalt S boldondságtól ált falt Test nyugotó árnyékom, Ha tér meg nyavalyád, Hol gondodhoz az lát, Ki nőtt fel csak játékon? ím, én már meghalok, S nehéz, hogy nem látok Szabadságodban módot, Mert az, kit vitézül Anya világra szül, Hogy igazgassa jódot, 14