Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Vígan rá osztottam, Hívén szent Istenemet. II Balassa Bálint uram az ostromra menvén, Minerva Palláshoz futamodik sietségvei, s törekedvén nála esedezik azon, hogy az úrfiat az ostromkort halálosson sebesítse, kivel jó hírt és nevet hozván reája, ez földnek színéről (mentvén sok bújától életét) az Égbe emelje, és rendekbe helyeztetvén halhatatlanná is tegye, s így szól: Hadvezérlő Pallás, Tekints s tisztedhez láss, Jelents itt meg magadot, Erre rended is int, S kér is híved, Bálint, Hogy ne hadd mint szolgádot, Ki zászlód alatt élt, Böcsüllett, tisztelt, félt Sokak felett magadot. Élete bújának, Nagy háborújának Legyen ezvel már vége, Hogy itt hazájának, Mint édes anyjának Szolgálhasson ő vére, Mellyel az ég alatt, Míg tart békesség s had, Folyjon jó híre-neve. Én valamit tudtam, Soha meg nem untam Azt elméjében rakni. Ért is penig igen Én ékes nyelvemen Szólni, mint rajta látni; 11