Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Pomogáts Béla: Népiség és nyugatosság

Pomogáts Béla NÉPISÉG ÉS NYUGATOSSÁG Illyés Gyula nemzeti költő, ami azt is jelenti, hogy nemcsak a költészetben, az irodalomban, hanem a nemzeti élet eszmei és politikai folyamatainak alakításában is szerepet, teljes joggal elmondhatjuk: történelmi szerepet vállalt és töltött be. A huszadik században élő magyarságnak nincs olyan jelentős nemzeti és szociális tapasztalata, törekvése és kérdése, amely ne foglalkoztatta volna, amelynek vitájában ne hallatta volna szavát. A magyarság fennmaradása, haladása és gazdagodása, illetve a trianoni határok által darabokra szakított nemzet - legalább kulturális: szellemi és lelki - egységének helyreállítása mindig gondolkodásának tengelyében állt. A Nehéz föld és a Sarjurendek a nemzet többségének, a kétkezi munkát végző parasztságnak a sorsát, életét fedezte fel a magas irodalom számára; a Rend a romokban vagy a Magyarok a nemzeti megmaradás és történelmi elhelyezkedés kérdéseivel viaskodott; a történelmi drámák: az Ozorai példa, a Fáklyaláng, a Dózsa és a Másokért egyedül két egymásnak felelő tragédiája a nemzeti történelem elmulasztott lehetőségeivel számot vetve figyelmeztetett arra, mit vár el tőlünk a jövő. A nemzeti sors iránti érdeklődés szociális érzékenységgel és elkötelezettséggel forrt nála össze. Ki tagadhatná, hogy a Nehéz föld költői sugallatai végül is a Puszták népe prózájának szociális mondanivalójához vezették, s a történelmi drámákban is egyetlen élményként élte át a nemzet és a nép gondjait, kívánságait. E kettős - valójában az ő számára egyetlen - igényt képviselte a népi írók mozgalmában. Ragaszkodott a népi táborhoz, szerepet vállalt a parasztpárt, majd az ötvenhatos forradalom napjaiban a parasztpárti hagyományok jegyében megalakuló Petőfi Párt tevékenységében, ugyanakkor sohasem zárkózott be abba a belterjesebb szellemi világba, amely időnként megkísértette a népi irodalom híveit. Illyésnél mindig ilyen fogalmakban vert visszhangot a magyarság ügye és gondolata: Európa, világszabadság, haladás - akár Petőfinél vagy Adynál. O, aki a két világháború közötti korszak legjobb paraszti szociográfiáját írta, aki Magyarok című kötetébe a nemzeti sorsról és a hazai gondokról készült legszínvonalasabb, máig sugárzó publicisztikát gyűjtötte, francia költőkről írt tanulmányokat, francia verseket fordított, s összeállította az egyik legjobb magyar nyelvű francia irodalmi antológiát. Első látszatra van valami rejtélyes abban, hogy a Csizma az asztalon című parasztoktató könyv szerzőjének első prózai írása a Journal Littéraire című művészeti lapban jelent meg francia nyelven Jean Cocteau-ról. És talán az is 5