Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Tamás Attila: Illyés Gyula költészetének utolsó korszakáról

Dolgozott rajtam a világ, cserélve szaporán a vásznat. Egy múzeumnyi képkeret, és mindegyikben más az arckép. Filmszalag-kocka iramával pörgő ablakok: világképek! Kerestem sokáig a rendjük. Ki írta a forgatókönyvet? Ablakunk minden pórusunk - sorakoztatja gyors egymásutánban egymás mellé a pillanatfölvételnyi képkivágásokat. Hasonló szerkesztésű vers áll a négy évvel későbbi Különös testamentum élén is (a második helyen), mely a Várakozások címet viseli. A várás mozzanatának állandósága itt a várás lehetséges formáinak végtelen sokféleségét villództatja a szemünkbe. Ha nem követjük végig - a legelsőktől a legutolsókig - a sorokat, akkor is érzékelhetjük azt a teljes szemléleti nyitottságot, amely az egyik legfőbb tényezőjét adja ennek a költeménynek: Vártam Ítélethirdetésre. Vártam rendőri vallatásra, Vártam klinika folyosóján szövettani megállapítást. Vártam gránát-találta háznak pincéjében, ledől-e ránk is? Várok és várok. Hogy befutnak, mint vonatok, új események... Valami magyarázatot vártam mégis: mi végre várunk? Várakozni: maga az élet? Mert hinni tud, ki várni tud? Szalad a tél szürke hajával. Orzi melegét a csukott száj. De nyílik, lélegzeni kell, szívni kell így-úgy a világot... Másutt is: így az Állomások hosszán sorai által belső tekintetünk elé rajzolt képeken is szerepet kap a különböző tájrészleteket egymás mellé pörgető vonatablakok látványa, ahogy a létezés sokarcúságára adnak kipillantást. 274