Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Petrányi Ilona: Illyés Gyula és Füst Milán

emlékszem neked egy akkoriban Cecére írt leveledre, amelyben azt írtad, Füst hangja érzik rajta. Ezt magam is érzem, de - tudod hogy van az ember a saját dolgával képtelen vagyok javítani rajta. Kérlek - nézzed át. Húzzad alá azokat a részleteket, szavakat, fordulatokat, ahol ilyesmit látsz, s küldjed vissza a verset, sőt, ha volna erre időd és kedved, még arra is megkérnélek, dolgozzad át, javítsad te ki." Déry, aki közeli, bár nem mindig harmonikus barátságban volt Füst Milánnal, alkalmasnak látszott e feladatra. Ennek ellenére még a Sarjúrendekben is akad néhány olyan Illyés-vers, amely Füst Milánt idézi (Az élet fordulóján, Megered az eső, Mint mosolygó merénylő). Legpregnánsabban az O, ti... kezdetű: „Hátam és hegyregörnyedő alakom / más részét mutatva sietek már barna / csuszamlós avaron, jeges patakágyban, - arcom se lássátok! / mint zsugori rejtem, lopom tova magam / és szívem nemtelen / kéjben hánytorog, hogy emlék se maradjon / utánam, egy hang se! tűnjek el örökre / és dalom és dalom foszlányai vélem / e csillogó ökörnyálakhoz hasonlón -". Továbbá a Mulató szolgák című verse: „- Nahát, nahát! nahát maradt lám nékünk is még némi tört dió, / a pókhálós palack alján egy-két pohárnyi bor s dicső urunk hibás / fogának szaggatott nyomával sok gyümölcs... Sonka! cukrozott kalács! /- Komák! komák, gyerünk, ez azt' a dáridó!" Egy 1930-as naplójegyzetének tanúsága szerint Illyésnek Füst Milán, az ember megítélésében is változott a véleménye. A feltétlen tiszteletet felváltja némi bírálgató távolságtartás: „Mi lehet igazán Füst Milán legújabb vállalkozásának oka? Tudniillik politikus lett... Miért mindez? A legegyszerűbb magyarázat: most maga játszhatja meg drámáit, szónokolhat, mint egy Antonius! (Kitűnő szónok lehet, s imponáló már a megjelenésével: magas homlok, komor arc, nyugtalan, éles tekintet.) De mi van emögött? A művész utolsó erőfeszítése? Hiúság?"

1 Füst Milánnak írott, 1931. április 28-i keltezésű levele szerint valódi nézeteltérés is támadt közöttük Illyés egy apró mulasztásából következően: „Menczer Ilonka kicsit összezavarta a Komlós előadását követő vita eseményeit.

2 Levelet t.i. Kosztolányitól olvastak fel, amelyben ő igen szépen szólott rólad. Én ott voltam az estén, de igaz, hogy én is egy levél alakú hozzászólást olvastam fel, innen az ő tévedése. Ebben a levélben én is a te költészetedre hivatkozva védtem az ú.n. szabad verset... Itt történt a reád hivatkozás, akinek költészete csak most kezd hatni igazán. Ez volt az én »levelemben«, amelyet nem küldhetek el, mert előadás után egyik barátom elkérte." Füst Milán, aki kételkedett e közlés igazságában, több, az előadáson jelen lévő barátjától és magától Komlós Aladártól is írásbeli közlést kért arra vonatkozóan, hogy Illyés felszólalásában valóban említette-e az ő nevét. A válasz nemleges volt, Füst Milán viszont mértéktelenül felnagyította az ügyet. Illyés fél év elteltével már nem is sejti, hogy még mindig emiatt neheztel rá Füst Milán. Valószínűleg nem is amiatt, hogy nem mondott igazat, hanem azért, mert közeli barátja, „tanítványa" nem állt ki mellette, nem dicsérte meg nyilvánosan, hisz örökös mellőzöttségében folyton úgy érezte, hogy nyilvános védelemre szorul. „Kedves Milán, eddig csak sejtettem, itt-ott kis jelekből következtettem arra, hogy valamiért neheztelsz rám; most Tiborral beszéltem, s hogy megemlítettem neki, ezt a sejtésemet, ő megerősítette, hogy valóban haragszol rám. De hogy miért, azt ő sem mondotta meg, ígéretet tett neked, mondta. 164