Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Petrányi Ilona: Illyés Gyula és Füst Milán

Verskötete nincs, - néhány verset küldött, amelyek nem oly sikerültek, mint a fent említett vers. - Leveléből is azt látom azonban, hogy az illető rendkívül tehetséges, eszes és rokonszenves ember lehet. Jól esnék, ha tudnám, hogy figyelemmel kíséritek munkásságát. (Meg fogom írni neki, hogy ezentúl nektek küldje munkáit.) - Olvasd el, légy szíves a Láthatárnak azt a bizonyos versét, Szomorú béres a címe. Nagyszerűen tud magyarul, s rendkívüli a kifejező ereje... Ölellek! Milán Bpest, 1927. márc. 18. Az ajánlás nyomán Illyés Gyulának 1928. január 16-án jelenik meg először, majd ezután sorozatosan, verse a Nyugatban. 1928-ban lát napvilágot első verseskötete is, a Nehéz föld, melynek mottójául egy Catullus-idézetet választ. Talán nem egészen véletlenül, hiszen Füst Milánnak éppen ebben az évben jelenik meg a Nyugatban kilenc éven át írt és legszemélyesebb drámája, a Catullus. A kötetben jó néhány olyan vers található, amely formájával, „műfajával" Füst Milánra emlékeztet. Hosszú verssorok, sorokon át hömpölygő versmondatok, látszólag kötetlen szabadvers, amely azonban ritmusával az antik mértéket idézi. Nehéz veretű, ünnepélyes szavak, az elégiaforma kedvelése, a képek plasztikussága (Szomorú béres, Látod, hogy gőzölög, Halott leány, Búcsúztató - elégia bátyja halálára). Két példa erre. Az Egy őszből: Futni köpenyembe burkolva arcom s hátra se nézve Egy igaz Urat ismertem itt meg én, a halál csámcsogó hatalmát! A Lezúdul a szélből: Föl, föl az égi lángba emeld s múló Eletünkre köszöntsed, Megért szivünkre, mely mint falevél leng S szállani vágyik az őszi szelekkel. Illyés elküldi a kötetet Füst Milánnak, akinek tetszenek a versek, és megígéri, hogy cikket ír róluk a Nyugatba. De az 1928-29-es év számára rendkívül súlyos magánéleti és alkotói válság hordozója, amely a Catullus-dráma sorsával, fogadtatásával is kapcsolatos. Ezért mint barátjának, Déry Tibornak 1929. január 21-én írott leveléből tudjuk, végül nem vállalkozhatott a cikk megírására: „Valószínűleg sem az Illyés könyvéről, sem a Tiedről [Déry Énekelnek és meghalnak című verskötetéről van szó] nem fogok tudni a közeljövőben írni, mert nagyon rossz állapotban vagyok. Dög vagyok: félhalott." Illyés Gyula viszont keresi saját hangját, és szeretne már a Füst Milán-i hatástól szabadulni. Erről 1928. október 30-án Déry Tibornak írott levele is tanúskodik. Ekkor készül összeállítani második verskötetét, a Sarjúrendeket: „Küldök neked egy verset itt, amelyet teljességében elég jónak tartok arra, hogy bevegyem a kötetbe. Azonban 163