Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Poszler György: Feletet - mire? A „Déry-vita” dilemmái
Tji/örtji/ dakép, szocialista realizmus, forradalmi romantika, nevelő irodalom, klasszicista építészet. Mindebben három vonás is megfigyelhető. Először: teljessé zárul a paradigma gyűrűje. Majd’ minden művészet ügyében ítélet hirdettetik. Másodszor. Nagy formátumú figurák detronizáltatnak. Akik a kijelölt méretekbe nem férnek be. Például Lukács György és Major Máté. Harmadszor: Révai Zsdánovot követi. Beszédét a szovjet írókongresszuson. Hírhedett ítéleteit a filozófia, a zene, az irodalmi folyóiratok ügyében. Minősítéseiben Lenin vitamódszerei, mondatrendjében Sztálin kinyilatkozásai kísértenek. De ez már egy Révai-tanulmány témája lehetne. Világossá válik: a kijelölt méretekbe Déry sem fér be. Lukács György és Major Máté után ő lesz a harmadik. Mármint detronizált nagy formátumú figura. Biciklije ütközik a paradigma tehervonatával. Megpróbál egy darabig mellette karikázni. Végül mégiscsak eléje kerül. El is gázolják. Biciklijén csak írói egyéniség van és kiérlelt művészet. A tehervonaton elméleti diktátum van és politikai hatalom. A Felelet első kötete ’50-ben, második kötete ’52-ben jelenik meg. Erre sújt le Révai. De visszatekint az első kötetre, sőt A befejezetlen mondatra, is. Teszi a kiépült paradigma jegyében. ’51 volt Révai nagy éve. A paradigma igazi kidolgozása. Most, ’52 nyárvégén-őszén felteheti művére a koronát. Vitaindító kritikájában, vitazáró fi- lippikájában igazi boszorkányüldözés. Ezzel művét befejezi vagy inkább lekerekíti. Déry regénye megfelelő alkalom, megfelelő célpont, megfelelő áldozat. A harmadik - Lukács és Major után. Hittételeit még egyszer összegyűjtheti és alkalmazhatja. Meg talán mozgathatják személyes indítékok is. Déry kiütközően egyéni lénye, átlagtól eltérő volta eredendően irritálhatta. Nem ellenséget vagy közönyöset sejtett. Hanem sokkal rosszabbat: eretneket. Meg indulat lappanghatott benne a Rajk- intermezzo miatt is. Hogy Déry ugyan megírta a kért cikket. De nyilvánvalóan, feltehetően szándékosan is, használhatatlanul. Viták voltak korábban is Déry körül. A Tükör ügyében dicsérően - legfeljebb valamelyest zsurnalisztikusan. Az Itthon ügyében magasztalóan - legfeljebb valamelyest komikusán. Azután pedig A fehér pillangó. Levelek a szerkesztőségbe. Meg utána kerekasztal-beszélgetés is. Majdnem mindegy, hogy gerjesztették vagy meg is rendelték. Fontosabb a hangvétel. Derék gimnáziumi önképzőkör. Benne mintha a kongreganisták lennének többségben. Változik - a nagy szcénákban - Révai hangvétele is. Csak példaként. Az írószövetség kongresszusán osztályfőnöki óra...Benne az osztályfőnök kioktató ugyan, de még türelmes és jóindulatú. A „Déry-vita” is osztályfőnöki óra. Ám benne az osztályfőnök ledorongoló, és már türelmetlen és rosszindulatú. Mindez az irodalompolitikai problémán túl lélektani dilemma is. De az utóbbi az előbbi mellett alárendelt szempont. A vitaindító kritikában és vitazáró filippikában három tétel. Javíthatatlanul hibás pártábrázolás. Végzetesen elrontott emberformálás. Elviselhetetlen polgári moralizá- lás. A három hiba - persze - kölcsönhatásban van, és fel is erősíti egymást. Tehát javíthatatlanul hibás pártábrázolás. Mert Köpe Bálint alig találkozik vele. Csak ’45 után lép be. Lehetetlen. Egy kiváló munkáshősnek korábban kell találkoznia a párttal. Ha nem találkozik, két eset lehetséges. Vagy nem kiváló munkáshős. 89
