Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Poszler György: Feletet - mire? A „Déry-vita” dilemmái
t'Pouder ífi/ört/ij Poszler György: Felelet? - mire? A „Déry-vita” dilemmái „Miért léptünk fel sok elvtárs számára érthetetlen keménységgel és eréllyel a Déry regényében jelentkező polgári moralizálás ellen? Azért, mert ez a moralizálás, ennek a politikai gyökere - és mindent le kell tudni fordítani a politika nyelvére - lényegében az ellenség megsajnálása, vagy az ellenség megsajnálására vezet.” (Révai József) .. könyvem voltaképpen nem érdemelte meg sem a ráfordított indulatot, sem a rendkívüli elmét, amelyet a szónok leterítésére bevetett, még sokkal kevésbé az érzelmi életnek azt a vad hullámzását, melyet a vita a magyar írótársadalomban elindított. Középszerű munka, bár - mondanom sem kell - megírásának megint csak úgy ültem neki, hogy a világirodalom - no nem! -, hogy a magyar irodalom legjobb regényét nyújtom majd át az ámuldozó jelenkornak, illetőleg a jövőnek.” (Déry Tibor) Beszéd ’52 őszén: Irodalmunk egyes kérdéseiről. Visszaemlékezés a hatvanas évekből: ítélet nincs. Révai utolsó nagy, „műítészi” közszereplése. Déry kései, átfogó, nagy önelemzése. Kétségtelen bizonyosság az elsőben. Mérlegelő bizonytalanság a másodikban. Hol vannak a hangsúlyok? Például ott, hogy minden lefordítható, sőt lefordítandó a politika nyelvére. Például ott, hogy nem érdemelte a nagy elmeélt és indulatokat. Mert középszerű munka. Mármint Déry regénye. Tényleg, valószínűleg az. Mire adott hát a regény és „vita” feleletet? Nem a szerző szándéka érdekes, hanem a folyamat végeredménye. Arra, hogy egy teoretikusnak-esztétikainak álcázott ideológiai-politikai procedúra befejeződött. Befejeződött és bizonyította: létrejött egy állapot. Amiben a művészileg viszonylagosan is öntörvényű és irodalmilag viszonylagosan is magas igényű alkotás lehetetlenné vált. Érthetőek a történtek ma is? Nehezen. Kívülről visszanézve nem. Belülről előre nézve talán igen. Pontosabban kívülről vissza és belülről előre, azaz egyszerre kívülről és belülről nézve talán igen. Mert adott volt egy politikai-ideológiai-esztétikai-irodalmi paradigma. Aki megélte vagy dokumentumokból rekonstruálni tudja, megértheti. Aki nem élte meg és dokumentumból sem tudja rekonstruálni, nem értheti. A paradigmán kívülre és belülre csak két irodalmi példázatot. Anatole France: A fehér kövön. Gallio, a római prokonzul Korintusban. Előkelőén fáradt, bölcseletén nevelkedett, antik világpolgár. Vitáról jön. A természet titkairól, az istenek milyenségéről, a lélek halhatatlanságáról esett szó. ítélkezni megy. Gyulladt szemű és tisztátalan ruházatú zsidók hangos civakodásában. De nem is érti, miről beszél a helyi zsinagóga dühödt papja és a Tarzusból származó hangos szónok. Paulus vagy talán Saulus? Nem hallani pontosan. Miért nem érti? Mert más paradigmában él. Kívül van a civakodók paradigmáján. Más paradigmában vitatkozott az előbb, és más paradigmát hall most. Az egész civakodás számára lényegtelen, legfeljebb komikus. 82
