Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Poszler György: Feletet - mire? A „Déry-vita” dilemmái
rßo Siler íjtjórqi) Madách Imre: Az ember tragédiája. Méghozzá a hetedik, a bizánci szín. A keresztes lovag Adám és Lucifer. A homousion és homoiusion halálos vitája. Mindketten értik, miről van szó. Adám a különbséget érti, a súlyát nem. Lucifer a különbséget és a súlyát is. O rendezi a történelmi látomást. Csak egy i nevetséges eltérése? Azonos és hasonló lényegűség végzetes szakadása? A költészetben az első; a gondolkodásban a második. így tudják a halálba küldő eretneküldözők és a halálba küldött eretnekek. Azonos paradigmában élnek. És azonos paradigmában élnek a szemlélők is. Belül vannak a vitatkozók paradigmáján. A halálos vita számukra lényeges, tragikus, legfeljebb tragikomikus. Nos, a „Déry-vita” részesei belül éltek az akkori paradigmán. Érthették. A mai értelmezők kívül élnek az egykori paradigmán. Nem érthetik. De dokumentumokból rekonstruálhatják. És megérthetik. Erre a kísérlet. Mi is ama bizonyos paradigma? Nagy elbeszélés a teleologikus, határozottan célra irányuló, határozott távlatokat mutató történelemről. A felvilágosodás és Hegel nagy elbeszélésének megerőszakolt, filozófiából politikává vulgarizált változata. Amely nem az ésszerűség és szabadság magasabb fokainak bonyolult megközelítéséről szól. Hanem a tökéletes, ellentétektől mentes társadalom tudatos-irányított cselekvésorral történő gyors megvalósításáról. Hosszú átmenet nélküli, rövid időn belüli megvalósításáról. És ezt szolgáló művészetelméletről, művészetpolitikáról és természetesen művészetről is. A tökéletes és ellentétektől mentes társadalom megteremtésére irányuló cselekvés része, „kereke és csavarja”, az irodalom. Amely egyértelműen valóságtükrözés. De nem a volt és a van tényleges valósága, hanem a lesz és a legyen óhajtott valósága jegyében. A valóságtükrözés típusokat termet. Nem az átlagos felé szürkítetten, hanem az ideális felé színesítettem Eszményeket felmutatva. Forradalmi romantikával. Rövidre zárt, közvetlenül megvalósított nevelési-pedagógiai célokkal. Mindezekkel nem a hajdani realista irodalomra, hanem a jelenbéli szovjet irodalomra utalva. Meg a párt mindenütt jelen lévő szerepére. Amely a távlatokat kijelöli, a valóságot formálja, a típusokat alakítja, az eszményeket megmutatja, a nevelést irányítja. A „Déry-vitá”-ban két mozgás találkozik. Déry ’45 utáni tevékenysége. Amint közeledik a paradigmához. Elérkezik hozzá. Találkozik vele - és igyekszik vállalni. E vállalás nagyszabásúnak szánt gesztusa a Felelet. És a paradigma ’45 utáni alakulása. Amint körvonalazza a tételeit. Megfogalmazza őket. Találkozik Déryvel - és határozottan kiiktatja. E kiiktatás nagyszabásúnak rendezett gesztusa a „Felelet-Vita”. Déry valóban akarja vállalni. És úgy csinálni, ahogy a paradigma jegyében kell. De nem tudja jól úgy csinálni. Megóvta tőle eredendően jellegzetes írói egyénisége, fokozatosan kialakuló írói látásmódja. Sarkítottan fogalmazva: jobb annál, hogy jól tudja úgy csinálni. Találkoznak tehát. Az igyekvő, de képtelen Déry. A kialakult és könyörtelen paradigma. A találkozás ütközéssé lesz. Az ütközésben a paradigma határozottan kinyilatkoztatja: nem így kell jól csinálni. Az ütközésben a paradigma szándéktalanul bizonyítja: nem is lehet jól csinálni. A leszűkített mozgástérben nem jöhet létre semmiféle szuverén, önmagára alapozott művészi szándék. És ha szándé83
