Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kiss Katalin: A Pandora Lepketánc-kriúkája
DCiis ZKjUtalin zás lehetőségét értékeli az új orgánumban: „Generációk között minden objektív akarat mellett is lehetetlen volt mindig a teljes megértés; lehetetlen most is. És Magyar- ország sok új tehetsége nem akarja tűrni egy számára idegen esztétika föltétien irányítását, amely - ha közöl is néha kitűnő, újabb szellemű írásokat - természetesen a saját múltjának szellemét igyekszik fenntartani. - Külsőségekkel, úgynevezett »ó- radikalizmussal« semmi esetre sem fogjuk fokozni a modernség látszatát. Csak a tehetségekre figyelünk, ami mindenki programjával közös és egyetlen megbízható alapelv; s azok mellett fogunk állni, akikben van annyi új szellem, amennyit a magyar irodalom egészséges továbbfejlődése természetessé tesz. Mikortól kezdődött ez a továbbfejlődés, elkülönülés? A háború alatt jelentkezett, s a forradalmak után szervesen, komolyan kiépült, de nagyon különbözőképpen oszlik meg az egyénekben. - A Pandora programja? Független, összefogó alkotás és kritika.”23 24 A Pandora szerkesztője elutasítja, hogy az új lap körül tömörülő szerzők egységes csoportosulást alkotnának. Az lap szerzőire vonatkozóan az írói-kritikusi becsületesség és komolyság, a „testhez és érdekhez szabott modernség”-ről való lemondás követelményét fogalmazza meg, amely rendszeres figyelmeztetésként tér vissza írásaiban, s amelyet Szabó Lőrinccel való levelezésében Várkonyi Nándor is igen sokra értékel a Pandoră ban: „Hanem - engedje meg - egy szót a Pandoră ról, amely szó már régóta a bögyömben, s most zajosan kieresztem. Tudja-e, hogy mit üdvözlök benne a legnagyobb jubilációval? (Az irodalmi rész nívójának méltatását bizonyára elengedi.) A kritikai szellemét, új és eddig epesztően hiányzott általános szellemi-irodalmi- kritikai szempontjait, amiket kéjjel olvastam a Zilahy, Karinthy-cikkben, Kodolányi Földi-jében, sőt a Lakatos-bírálatban. Uramisten, ha a P. ezt a kritikai gondolatot minden aktuális vonalon végigvinné, s csak ennyit tenne, semmi többet, akkor - hogy is mondjam? - megvalósítaná az első magyar kritikát, vagyis minden korra szóló babérokat szerezne. Képtelenség, h. ez az egyszerű követelmény eddig mennyire hiányzott nálunk, mennyi volt kritikánkban a papír s pár ember híján az irodalomban is. A jó Schöpflin hozott itt elő egyet-mást, de oly jámboran s annyira a maga Nyu- gaí-csigaháza körül mozgatva csak szarvait, csápjait, h. őt hamarosan elkönyveli az ember. Hát ebben, Barátom Uram, a P. inaugurált [...]”“. Összefoglalva az eddig elmondottakat, Szabó Lőrinc a Lepketánc-kritika körül kialakult vitát „jelenség”-értékűnek tekintve a Pandora modernségének a „fiatalok” modernséghez való viszonyát írja körül az előadás tárgyául választott szerkesztői válaszában. Karinthy a Pandora „álfiatalságát” és „Aywgaí-epigonságát” illető vádpontjaira reagálva, hogy a Karinthy által meghúzott körön belül maradjunk: egy a Dokumentumban érvényesülő modernség-kritériumoktól eltérő irodalomeszmény védelmezőjeként lép fel, mely egyre határozottabban egyfajta „újklasszicizmus” formáját ölti. Ez a gondolatmenet lényegében változatlanul érvényesül egyik későbbi, nagyobb ívű összefoglaló munkájában, a Divatok az irodalom körül című tanulmányában. 23 Ma jelenik meg a „Pandora", Szabó Lőrinc havilapja. = Az Est 1927. febr. 24. 8. 24 Várkonyi Nándor levele Szabó Lőrinchez, Pécs, 1927. máj. 29., MTAK Kézirattára, Ms 4692/182. 31
