Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Kiss Katalin: A Pandora Lepketánc-kriúkája

Hin Hutaiin FÜGGELÉK Karinthy Frigyes: Én és a fiatalok25 (Az európai irodalom nagy magyar reprezentánsát, Karinthy Frigyest, ezt a nagy írót és gondolkodót a Belvárosi Színházban bemu­tatott szatírájával kapcsolatosan váratlan támadás érte a Pandora folyóirat körül alakult írócsoport részéről. Erre válaszol Karinthy a Csütörtök hasábjain.) A fiatalokkal szemben való álláspontomra legjellemzőbb lesz az, ha elmondhatom, hogy első gondolatom az volt, hogy a Pandora cikkére nem a Nyugatban, hanem a Dokumentum című balszélső futurista lapban válaszolok. Valahol kifejtettem már azt a paradoxonnak látszó egyszerű igazságot, hogy akiket fiataloknak nevezünk, azok az utánunk következő kor fejlettebb, haladottabb és szélesebb körű ismeretkörét vé­ve tekintetbe, nem fiaink, hanem apáink. Mindjárt megértik ezt a viccesen hangzó té­telt, ha arra gondolnak, milyen naiv és gyermekes hatással van reánk az, amit nagy­apáink írtak. Egyszer egy kroki formájában levelet írtam valamely XXII. században születendő dédunokámhoz, arra gondolva, hogy ő mennyivel többet tud majd nálam. Éreztem az apja tudása előtt eltörpülő gyermek tehetetlenségét. Mindezzel azt aka­rom mondani, hogy a húsz- és harmincévesek szigorú és bíráló, mondhatnám apai hangja az öregebbekkel szemben egyáltalán nem ellenszenves nekem. Most kevésbé ellenszenves, mint húszéves koromban, amikor én is támadtam az öregeket. Csakhogy a Pandorá\al egy kis baj van. A Pandora nem akarja észrevenni, hogy ő nem elég fiatal ahhoz, hogy ilyen öregesen beszéljen. A futuristák legalább levon­ták a konzekvenciákat és megszakították velünk a szellemi érintkezést. Ezek nem akartak tanulni tőlem, tehát van reményem, hogy tanulhatok. De a Pandora fiatal kritikusa egész egyszerűen az én emlőimből szívott tejet ala­kítja át méregfoggá és furcsa leckéztetése egyszerűen úgy hat rám, mint a parasztra, aki megmondta fiának, hogy ne tanítsa őt - enyhén szólva — gyermeknemzésre. Az ötéves fiam a minap bejött a szobámba és csúfolódva megdorgált, amiért hol­mi mesékkel akartam megtéveszteni, hogy a kis gyermek az anyuka szíve alatt nő, holott legújabb felfedezése szerint a gyermekeket a gólya hozza. Ebben van valami abból a dacból és fiatalságból, ami a futuristákat lelkesíti - ebből még lehet valami 25 Csütörtök 1927. március 31., 4. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom