Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kassai György: Déry Tibor műveinek franciaországi fogadtatása
3Caaai Cjiförqt) országi sorsa felől érdeklődött. Várta, hogy folyóiratokban is beszámolnak róluk, ez azonban - egy-két kivételtől eltekintve - nem történt meg. Elmondhatjuk tehát, hogy a Déry Tibor iránt megnyilvánuló érdeklődés elsősorban politikai jellegű volt. Ezt mutatja a halála után megjelent néhány nekrológ is. A hatvanas és hetvenes évek Franciaországát külpolitikailag a hruscsovi nyitás után a kelet-nyugat viszony alakulása, belpolitikailag a 68-as diáklázadás kicsengése és a még mindig a szavazók mintegy egynegyedét tömörítő kommunista párt újabb népfrontpolitikája tartotta izgalomban. A Le Monde 1977. augusztus 20-i számának első oldalán, Déry Tibor halálának méltatása mellett a szocialista párt egyik vezetőjének cikkét találjuk, ezzel a sokatmondó címmel: „Elveszítheti-e a baloldal az 1978-as választásokat? ” Elveszítette. Pár nappal később Pierre Daix a Le Monde első oldalán emlékezik meg Déry Tibor haláláról. Cím: Alapvető életmű a XX. század megértéséhez. Három okból nehéz megközelíteni életművét - írja. - 1) A nyelv és, mondjuk ki, a közép-európai kultúrák iránti érdeklődés hiánya, 2) politikai távolság a Horthy-fasizmus, a Rákosi- sztalinizmus és a Kádár-kompromisszumokkal szemben, 3) csak negyven évvel megírása után fordították le franciára A befejezetlen mondatot. Következik élete fő állomásainak - 19-es kommün, Berlin, börtön Gide könyve fordítása miatt, mézeshetek a koalíció idejében, a Felelet-vita, mert a könyvben Déry bírálja a pártbürokratákat, 56, börtön, amnesztia és az indirektnek nevezett regények (G.A. úr X.-ben, A kiközösítő, Kedves bópeer, ítélet nincs) ismertetése. „Nálunk tévesen kiábrándult szkepticizmusnak ítélik meg azt, ami Magyarországon a szellemi és erkölcsi fegyelem ismérve. Ennek a kérlelhetetlen írói fegyelemnek köszönheti Déry elismerését. Lukáccsal ellentétben sohasem szövetkezett a sztálini pokollal, lett légyen az bár a legjobb szándékokkal kikövezve. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy senki nem járta meg előtte hozzá hasonló módon az eltiport, megrontott, újjáéledt, majd végképp lehetetlenné vált forradalmi reménység útját. Ebből a népe vérébe beivódott történelmi tapasztalatból táplálkozik Déry életműve. ” Daix itt saját életútját vetíti ki Déryére. Pierre Daix a buchenwaldi haláltáborból való visszatérte után párttag, sztálinista álláspontot foglal el a francia KP-ban, ebből a szemszögből támadja David Rousset emlékezetes könyvét a szovjetunióbeli koncentrációs táborokról. Kiábrándulva korábbi eszményeiből, kilép a pártból, azóta elsősorban kritikusi és műtörténészi tevékenységet fejt ki. A magyar irodalom évtizedek ótta várt „áttörése” tehát Déryvel sem következett be. 1947-ben Illyés Gyula már-már rezignáltan veszi tudomásul, hogy a francia olvasóközönségnek és irodalomértőknek a magyar irodalom iránti közönyét semmi nem tudja áttörni. A magyar irodalom - írja - még mindig nem indult meg, hogy végre valamiféle -bármily halvány - fogalom legyen. „Nyilván hiányzik valami szag rólunk, ami a szimatot, a vonzódást felkeltené. Vagy tán - tudtunkon kívül - nagyon is illatozunk.” (Ez a mondat akár felelet is lehetne a Gara-Déry-vitában felmerült jelzőhalmozás kérdésére. Jelzőit rajtam is számon kéri 1967. május 22-i levelében A kiközösítő francia fordítása kapcsán.) 213
