Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Sneé Péter: Az önismeret jegyében. Déry fogadtatásáról negyedszázad múltán

Anei <J)éter

során. Minduntalan felbukkanó párhuzamokat emlegetnek, és kétségbe vonják elsődlegességét. Az irodalom persze - mint tudjuk - cserefolyamat is, vajmi nehéz volna megállapítani, sőt, mi több, minden kétséget kizáróan bizonyítani, kitől származik egy vándormotívum, sajátos megoldás, szellemes ötlet. A szerencse legföljebb kivételes pillanatokban és rendkívüli tehetségeknél kecsegtet az azonosítás reményével, efféle helyzetek azonban felettébb ritkák már, és ilyen írókat sem ismerek többé.

Déry alkotásait nemegyszer vitatták és értékelték témái felől. Mainapság olyannyira divatjamúlt e nézőpont, hogy vizsgálata némi figyelmet és törődést érdemelne, csakhogy nem itt, és nem ezen alkalommal. Eleget bírálták már ideologikus szemszögből A fehér pillangót, éppen úgy, mint a G.A. úr X-beni, vagy éppen a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválróll. Akinek első Nyugat-be\\ publikációjával menten sikerült vád alá kerülnie, és a szerencsétlen történelmi körülmények folytán az egyik legtöbbet üldözött és leggyakrabban bebörtönzött írónkká küzdötte le vagy fel(?) magát, egyetlen műve sem úszhatja meg az aktuális politikai mérlegelést. Nemcsak a múltban, hanem - magánbeszélgetések summázata szerint - a jelenben, sőt, talán még a közeli jövőben sem. Igaz, Déry maga is mindent megtett ezért: alighanem messze ható, súlyos következményekkel járó tévedése volt, hogy megfogadta a baráti tanácsot és nem lett hivatásos újságíró. Akkora érdeklődéssel követte ugyanis a hatalmi változásokat, olyan írói affinitással viseltetett a társadalom hátrányos helyzetű tagjai iránt, hogy a politika beszivárgása elkerülhetetlen volt szépírói működésébe. Alkotásainak java nem is értelmezhető a történelmi pillanat és környezet beható ismerete nélkül, nemegyszer kifejezetten politikai irodalom, különféle módokon, például öreges szeniliának álcázott szenvedélyes filippika.

Éppen ezért mondandójának szemrevételezése is megkerülhetetlen feladat, noha nem tartozik éppen a szépirodalmi művek jókedvűen vizsgált tényezői közé. Míg a szerző életében rendszerint díjazzák célzatos közléseit, halála után többnyire keserűen vádolják miattuk. Goromba fiaskói figyelmeztethették Déryt is a veszélyre, mivel ezen a téren a legnagyobb szigorúságot igyekezett tanúsítani, és felettébb ügyelt az írói tisztességre. A mögöttünk lévő vitanap hozzászólói ugyancsak ráncolhatják a homlokukat: miről beszélek én - és éppen Déry kapcsán? Meghatározással is szolgálok tüstént: a magán- és a közemberi botlásokra, gyöngeségekre, nehezen vagy sehogyan sem menthető ballépésekre adott mesterségbeli válaszról szólok.

Ha Déry sort kerített rá, hogy efféléről meditáljon - ami sűrűn előfordult pedig csupa olyan ajánlást fogalmazott meg, vagy sejtetett legalább, amilyennel szemben nehéz fenntartással élni. Bár közel sem értünk egyet mindenben, a hosszú pályán elkövetett némely kisiklásától eltekintve - közülük legkínosabb talán a Számadás - írói korrektsége példásnak mondható. Mert elfogadhatott privilégiumokat, csúnyán megfuthatott az ellenzéki fellépés elől stb., stb., és mindez társadalmi státusának erkölcsi követelményeivel nehezen összeegyeztethető is volt, de tudomásom szerint

192