Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kiss Endre: „... a romházak mögül felkelt a hold ...” G.A. úr X.-ben - negatív utópia a létező szocializmusról
DCií± £nilre fajta további részletezés nélkül kell ide sorolnunk - a kiválóan sikerülő írói szerkesztés példái közé - a negatív utópia Déry-féle fő koncepciójának bemutatását, az élet, a „vita” a „túlélés” problémájának mesteri beépítését a regény szövetébe Megsértett elvárásaink onnan származnak, hogy az emberek rendre nem úgy reagálnak a regényben a legkülönbözőbb helyzetekre, mint ahogy azt természetesnek vennénk. A kafkai és az orwelli részregény linearitásba rendezése Déry-nél szintén következetes, tudatos és sikeres. Állandóan megsértett várakozásainkban van logika. Rendre azokat a várakozásokat sértik meg, amelyeket magától értetődő, természetes, másként nem elképzelhető válaszreakcióknak tartunk. Siegfried Kracauer terminológiájával rendre azon várakozásaink sérülnek, amelyek emberi primér impulzusainkat nem engedik érvényesülni5. A megsértett várakozások (kafkai típusú) Írói technikája tehát az emberi primér impulzusoknak meg nem felelő reakciók ismétlődésének problémájánál kristályosodnak ki: X. város (orwell-i típusú) leírása egy olyan társadalom életéről tudósít, amely az emberi primér impulzusok ellenében működik. Déry saját víziója és egyben üzenete tehát az, hogy a létező szocializmus az emberi primér impulzusok ellenében és ellenére megszervezett társadalmi működés. Ennek a víziónak a szolgálatában gyakorlatilag tökéletesen működik a részregények eklektikájának lineáris szerkezete, tipológia, irodalomelmélet, eklektika és deformáció plasztikusan és komplexen, de a legnagyobb mértékben összehangoltan működtek. A regény második, típusában orwelli szakasza az érett, kialakult (ellen)világ rajza. Déry ábrázolásában két nagyobb tulajdonságegyüttes jellemzi ezt a világot, amelyek önmagukban is gazdagok és differenciáltak és erőteljesen át is mennek egymásba. Az egyik ilyen vonás a város lakóinak filozofikus diskurzusa, vélt vagy valóságos filozofikus karaktere. Önmagában is nagyon fontos, történeti és tárgyi szempontból meghatározó összetevője ennek a valóság „ideologikus” átitatottsága a létező szocializmus miliőjében. Mind az orwelli modellnek, mint modellnek az átvétele, mind pedig az orwelli szemléletnek a reflexiója vezet oda, hogy a G.A. úrX.-ben nagyszámú kifejezetten a nagy orwelli műre emlékeztető szentenciát fogalmaz meg. Az ellenvilág pozitív alapkarakterét nem annyira a szabadság hiánya (mondhatnánk, nem „egyedül” a szabadság hiánya), mint inkább a primér impulzusok kielégítésének lehetlensége, a természetes vitalitás, a természetes életösztön elleni élet határozza meg. Ebben a vonatkozásban Déry szemlélete érdekes eltolódást mutat Orwellhez képest. Orwell a szabadság hiányát állította középpontba, szuggesztíven és úttörő módon érzékelve a primér impulzusok elleni élet új és addig felfoghatatlan- nak tűnő jelenségét. Déry természetesen érzékeli és kielégítő mértékben be is mutatja a szabadság hiányának teljes jelenségkörét, mégis előtérbe helyezi a primér impulzusokkal szembehelyezkedő társadalmi rend vízióját. Úgy gondoljuk, hogy ez az eltolódás tartalmi-szemléleti vonatkozásban Déry önálló írói víziója és értelmezése. Dérynék ez a választása teszi eredetivé (és egyben a történelmi valósággal korrespondálóvá) a társadalmi hazugságnak és a primér impulzusokkal szembehelyezkedő életnek a regényre jellemző összekapcsolódását. Ez adja meg a kulcsot a re5 Mielőtt ezt a gondolatmenetet tovább vinnénk, jegyezzük meg, hogy Déry jól ismerhette azt az elméletet magát is, hiszen mind Kracauert, mind fő művét, mind a róla való diszkussziót jól ismerhette emigrációja idejéből. 136
