Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Oltyán Béla: A G.A. úr X.-ben társadalommodellje

Olti/án Hila

felismerése vagy homályos sejtése magyarázhatja csak a lovasok X. erkölcsét védő harcias kiállását, az életkedv és vágy (mint az életformájuk megirigylésére kísértő lépés) jeleinek elfojtását; s hogy a lázadók mindig a „többiek”, illetve (mint a hajdani Elnök, az öreg Larra esetében) a „hivatalt” elhagyók, megtagadók közül kerülnek ki.

Mindez nem egy alaktalan, mindenkit érintő anarchiára utal, hanem a hagyományos társadalmi regények osztálykülönbségeken alapuló szervezett világának egy mai, parabolisztikus eszközökkel megelevenítő formáját teremti meg. A hatalmi manipuláció oly kiterjedt hatékonyságát, mely nem egyszerűen például csak a személykultusz világát bírálja, hanem minden konkrét történelmi, politikai gyakorlat sűrített s egyben absztrahált képletét adja. S Déry világképének további összetevőit, mint a modern ipari társadalom természet és humánum gyilkos vonásai vagy a „fogyasztói társadalom” manipulált emberének általános kiszolgáltatottsága.

De miért nem ébrednek helyzetük valódi tudatára X. lakói, miért vallják magukénak az életsorvasztó eszméket? E fő kérdés válaszának nehézségét nem a reálisból az absztrakcióba, az adottból a képzelt jövőbe való ugrás szakítóvonalai adják, hanem az a körülmény, hogy az X.-beliekéhez hasonló állapot kialakulása csak hosszú folyamat következménye lehet. Déry viszont - bár néhol érzékelteti az emberibb viszonyok előzményét s egy még tragikusabb vég felé haladó mozgás ütemét - lényegében már a totális dehumanizációt ábrázolja, melyben a titok nyitját leginkább X. polgárai (,,teherhordó”-dolgozói) egyéniségszerkezetének belső deformációja sejteti.

E viselkedésminőség legfeltűnőbb vonása: az érzelem kiszikkadásával együtt járó gépies személytelenség, közömbösség. Félelmetes s egy csillagközi űrváros bábgesztusaira emlékeztet, ahogy X. lakói örök-gépies mosolyukkal, gyermeki nemtörődömséggel járnak-kelnek városukban. Személyhez kötődő ragaszkodás hiányában az esetlegesen és állandóan cserélődő „szerelmi párosok” arca elmosódik, a Larra- házban feltűnő rokonok némelyike még a házigazda előtt is ismeretlen („érdektelenségük folytán felismerhetetlenekké válnak”). S bár hitük szerint alternatívák közt választhatnak - mégse döntenek. A halálmenetből is „visszajöhetnek, ha akarnának ... de nem jönnek”. Manipuláltságuk fokát, az igazi önmegvalósítás rovására létrejött „kényszerharmónia” emberi ürességét egy X.-lakó (a komornyik) jellemzi legszemléletesebben: „Jókedvünk oly egyenletes és sűrű, uram - mondja G.A.-nak -, hogy réseiből még egy hajszálnyi kérdés sem tudna kikunkorodni, nem szólva a válaszról, melynek az árnyéka sem férne bele. Megtaláltuk a tökéletes egyensúly titkát, mert súlytalanok lettünk, uram ... Békében élünk egymással, vagy ha úgy tetszik, egymás mellett, sőt önmagunkkal is, s hogy itt mindenki megleli a helyét, mert senkinek nincs helye.”

Az „ipari társadalom” anyagi csábításai, a személyiség „médiurrí’-adottságai, kényelemszeretete és megalkuváshajlamai, az élet technikai és általános zsúfoltsága, az érdek utáni hajsza, a figyelem külsődlegessé válása, a kapcsolatok elgépiesedése mind-mind a hatalom segítőtársai, hogy a sekélyessé és felületessé váló egyén kívülről irányíthatóvá, befolyásolhatóvá váljon.

Megtévesztő, hogy Déry a modern ipari termelés gazdasági, történelmi viszonyai

125