Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„A »betű« múzeuma" - Csorba Sándor: Kölcsey Ferenc levelezése Kende Zsigmonddal

zik elemző feldolgozásra. Vajon mennyire és milyen mértékig igaz, hogy Kende befolyásolta Kölcseyt, mert eldöntendő, hogy pl. a Kende által gyűjtött adatokban azt látta-e leírója, amit Kölcsey írt meg belőle? Vajon tényleg megyei szinten gondolkodó politikus-é Kende, amikor Wesselényi ellen fordul, Kölcseyt nem követeli az al- ispáni székbe, Uray Bálint nézeteit pedig teljesen magáévá teszi vagy „országos szinten" válik konzervatívvá? Vajon csak megyebeli ügy és egyetlen kivirágzás volt- e a szatmári nemesség liberális elveinek teljes haladásellenességbe torkolló változása vagy a kormánypolitikán túl hatalmi erőszak is közrejátszott ebben? Vajon nincs- e mód annak eldöntésére, hogy Kende beszédeiben mi a Kölcseytől származó gondolat, ha az 1839-i országgyűlés felől következtetünk vissza és teszünk összevető elemzéseket a korábbi Kende-gondolatokra tekintve?

A fenti kérdések éppen az eddigi kitűnő okfejtések nyomán kerülhettek elő, s a megjelent kötet értékét növelik, hiszen a mostani ismeretközlés nyomán vált tisztázottá az is, hogy Kölcsey követi bukásával nem Szatmár megye elvei s az alispán Kende bukott meg, hanem a Kölcsey kikényszerítette liberális elvek, a perbe fogott haladó Wesselényi Miklós, vagyis a két igaz és eszmét teremtő politikus, a két igaz és cselekvőén őszinte reformátor, a megyét országos szintre emelő két vezéregyéniség.

Szabolcs Szatmári Szemle 1983. 4. sz. 98-99.

141