Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A »betű« múzeuma" - Valachi Anna: Rendhagyó tárlat Radnótiról
Valachi Anna RENDHAGYÓ TÁRLAT RADNÓTIRÓL Főszerepben a történelem Minden versek titkait kutató irodalmárok régen kimutatták: a szörnyűségeket gyönyörű foglalatba zárt Radnóti-versek különös feszültsége a szépségáhító költő' és az emberaljasító kor diszharmóniájából táplálkozott. Az időtlen nyugalmú hexameterekbe bűvölt, korhoz kötött iszony, a „szépen kimondott rettenet" ma is fölkavar. Elemző tanulmányok tucatjai ástak le e nyugtalanító szóvarázslatok gyökérzetéig, míg a verbális közelítések után a Petőfi Irodalmi Múzeum nemrég nyílt Radnóti Mik- lós-emlékkiállításán a látvány nyelvén is megjelenítették a sajátos versalkotási módszer ihletforrását. „Egész életében szegény volt, így a verseken kívül alig maradt leltárba szorítható, látható emlék utána" - tanúsította az egykori jó barát, Baráti Dezső. Talán egy rekonstruált dolgozószobára futotta volna a relikviákból, de dr. Csapiár Ferenc, a tárlat rendezője inkább azt akarta, hogy a bemutatott anyag - a költemények sugallta tartalmi-formai kontraszt mintájára - egyszerre idézze föl a Pogány köszöntő és az Ujmódi pásztorok éneke lázadó verseitől a tömegsírt megjárt Razglednicákig a költő tüneményes ívelésű, ám rövidre szabott pályáját és a sorsát (de)formáló, sötétülő kort, amelyben élni kényszerült. Zelk Zoltán a „zárt formák bajnokának" nevezte Radnótit. Azok a hószínű paravánok, amelyek a költő tragikusan megszakadt életvonalát követve kerítik körbe a termet, a klasszikus formaművész szellemi tisztaságát, magánemberi pedantériáját és az értelem rendjét sugározzák. „Miklós kicsiny szobájában mindig rend honolt, akár egy patikában. Ahogy előbb és később is, legalább maga körül igyekezett rendet tartani, rendet teremteni; a fasizmus végső elaljasodása idején tragikus ellentmondásként a fenekestül felfordult világgal" - így emlékezett a másik jó barát, Tolnai Gábor a költő harmóniatörekvéseire, amelyeket ez a kiállítás a maga eszközeivel, a szemen át az értelemhez igyekszik - sikerrel - közvetíteni. Hatalmasra nagyított fotók tagolják - s szürke-fekete tónusukkal ellenszínezik - a fehér papírfalakat. Bal kéz felől ritkán látott felvételek őrzik a szelíd arcú költő derűs perceit. Tolnai Gábor professzor egy tv-in- terjúban nehezményezte, hogy minduntalan azt a komor pilA kiállítás egy részlete, 1984 142
