Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - Baraskó Erzsébet: Őszi utazások
Baraskó Erzsébet ŐSZI UTAZÁSOK Krúdy-emlékkiállítás Budapesten Jeles évfordulók alkalmával megeshet, hogy a jogos megemlékezést a kelleténél nagyobb zaj, úgy is mondhatnánk, csinnadratta kíséri, mintha az ünneplés fontosabb volna az ünnepeltnél. Szerencsére a Krúdy-centenárium ünnepségei nem ártottak az írónak, sőt, népszerűsége nőtt. Ezt bizonyítja az is, hogy a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Krúdy-emlékkiállítása iránt változatlanul várakozáson felüli az érdeklődés. Ezt a fél éven át nyitva tartó kiállítást mutatjuk be olvasóinknak. Egy darab századforduló a belvárosban - ez fogadja a látogatót a Károlyi Mihály utcai épületben. A vörös postakocsi mintha útra készen állna a huzatos udvarban, hogy ismerős, vagy most felfedezendő tájakra vigyen: Krúdy világába. A magányos érdeklődő még útitársat is talál: az előtérben olvasgató teremőr nénik ősz hajukkal, halkra fogott szavukkal akár egy Krúdy-novella szereplői is lehetnének. Kávéházba érkezünk az első teremben. Az idős hölgyek megkérik a látogatót: foglaljon helyet, nézze át a családi album képeit. Az effajta múzeumi fogadtatáshoz nem szokott néző az első szokatlan pillanatok után kezdi otthonosan érezni magát, s ahogy egy igazi kávéházban, vagy presszóban is megtörténhet - a szomszédos asztalokat is szemügyre veszi. Az egyiken reggeli teríték: kenyér, só, főtt tojás - szinte várjuk, hogy Gyula úr helyet foglaljon a fonott széken. Biztosan neki is tetszene a két családi album: orgonalila bársonyba kötötték az egyiket, zöld ripszselyem- be a másikat. A százéves, vagy annál is öregebb képekből egy sorozatot sokszorosított a múzeum, az ezekből összeállított emlékalbum a helyszínen megvásárolható - tegyük hozzá, szinte diákzsebre szabott áron. „Születtem 1878-ban, késő őszidőben, Nyíregyházán, egy nádfödeles, hosszú, visszhangos, kisab- lakos házban, amelynek manapság már nyoma sincs a Nagykállói utcán. Úgy emlékszem, hogy gyermekkorom kedvemre való módon telt el." A képek és az író vallomásai egy rendkívüli pálya ívét rajzolják meg: Krúdy útját Krúdy Gyula Óbudán (Beller Róbert felvétele, 1930 őszén) a nyíregyházi kis háztól a 130
