Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„A múzeum története nem kis mértékben a kiállítások története" - Az öt kilós magnetofon. Vezér Erzsébet a Hangtár első éveiről

<2 < w < w <pj<p3 B. Miközben készültünk erre a találkozásra, felmerült Ravasz László neve is. V. Bizony. Ravasz Lászlóval egyedül én csináltam interjút. Az egész református teológiának nem volt meg a hangja. Én adtam oda nekik a kazettát. Megkere­sésére az is indított, hogy szegény bátyám református gimnáziumba járt, ahol Ravasz László testvére, Ravasz Árpád volt az igazgató, és én valahogy nagyon közel kerültem a reformátusokhoz. B. Hol került sor erre a beszélgetésre? V. Leányfalun, és amikor befejeztük, azt mondta, hogy nagyon köszöni, és kéri, hogy jöjjek el máskor is. Kétszer is jártam nála, aztán azt hiszem Mécs Lászlót kerestük meg. . Pannonhalmán. Igen, akkor ő Pannonhalmán élt, és igen kedvesen végigvitt, megmutatta az egész apátságot. Mindvégig ezzel a súlyos készülékkel? Mindig hozták utánam a fiúk. (Nevet) Külföldön is így járt? Nagyon sokszor jártam külföldön, de nem ezzel a magnetofonnal. Akkor már volt kismagnóm is. Párizsban például Hatvány Bertalant kétszer is megláto­gattam. Csodálatos szertartás volt ez mindig: először fölmentem hozzá, megbe­széltük, hogy miről fogunk beszélni, aztán elvitt a legjobb vendéglőbe ebédelni, utána visszamentünk, és megcsináltuk a felvételt. O is kérte, hogy jöjjek még egyszer, így hát nála is kétszer voltam, nem ugyanabban az évben, hanem mi­kor másodszor jártam Párizsban. Kik voltak még a további párizsi partnerek? Fejtő Ferenccel is csináltam egy elég rossz interjút, azért rossz, mert belebe­széltek, de aztán annyira jó barátságba kerültünk, hogy tudtam, vele még fogok beszélgetni. Párizsban még egy száműzött szocialista íróval, költővel, Szélpál Árpáddal is találkoztam; aranyos ember volt. De áthajózott a csatornán is Angliába. Koestler Artúrt is megismerte? Koestlert három hónappal lekéstem; azt a „disznóságot csinálta", hogy öngyil­kos lett, de két levelet váltottam vele. (Feleségével, Cynthiával együtt lettek ön­gyilkosok.) De csináltam interjút Ignotus Pállal és testvérével, Sárival. Azt hiszem, vele nem rögzítettük magnóra, de sok mindent mesélt a korról, meg a családról. Aztán kivel még? . Hajós Edittel? Bizony, ő kicsit „kijjebb" élt, Londonnak egy külvárosában lakott. Fantasztikus interjú volt, mert elmondta egész életét, és odaadta a könyvét is, amelyben megírta ezt a nagyon kalandos sorsot. Aztán Gyömrői Edittel, József Attila ana­litikusával is csináltam interjút - aki addig nem volt hajlandó senkivel szóba áll­ni, mert sokan - főleg a Szép Szónál - őt, Editet tették felelőssé József Attila halá­láért. Az analízis során József Attila beleszeretett Editbe. Engem nagyon kedve­sen fogadott. Megkérdeztem, van-e valami emléke, levél vagy egyéb Attilától, és akkor azt mondta, mire legközelebb jövök, addigra kikeresi. Utóbb azután adott eredeti József Attila-leveleket, analitikus feljegyzéseket, amit egyébként nem ő íratott, és egy csomó József Attila-kéziratot. Elfelejtettem eddig elmon­dani, hogy rengeteg kéziratot szereztem a múzeumnak. Később aztán „meghá­lálták". (Nevet) B. Akárhogy volt. Legalább ez alkalommal hajtsunk fejet az előtt a munka előtt, amit végzett, hiszen Erzsébet, maga az elsők egyike, aki a magyar irodalmi emigrációval a hatvanas években felvette a kapcsolatot. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom