Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Irodalom, képzőművészet, színház" - Vadas Ferenc: Tolna megye irodalmi örökségének ápolása
zér szövegváltozatait mutatta be. Az Illyés Gyula első iskolája a forrásokig vezet: az intézmény történetébe ágyazva rajzolódik ki benne a költő gyermekkora, az a maga nemében egyedülálló és megismételhetetlen világ, amelyet az anyatejjel együtt szívott magába. Utólag bevallom, a múlt iszapjába süllyedt dokumentumok feltárásához nem egy újabb Illyés-kötet alkotása céljából kezdtem, hanem a körzetesítés folyamán megüresedett, pusztulóban lévő épület megmentése, hasznosítása és irodalmi emlékhellyé alakítása érdekében kutattam annak az intézménynek a múltját, amely kilencvenhét évig állt az oktatás szolgálatában, falai közt tizenhatan tanítottak, köztük Greksa Antal, kinek feje fölé a neves tanítvány jóvoltából glória is került. Könyvírásra a korfelidéző erejű élettények gazdagsága késztetett. Szerencsésnek tudhatom magam: a család a kezembe adta Illyés Gyula gyermekkori leveleit, korai verseit és naplójegyzeteit, s így a táj és a szellemiség egybekom- ponálásával kutathattam az életmű titkait. A Rácegrestől Párizsig című „slágerkönyvemben", melynek példányai három hét alatt elkeltek, elsőként adhattam közre a legkorábbi verseket és a bonyhádi naplójegyzeteket, amelyek új színt hoztak az életmű feltárásába. Könyveim lektorálását Illyés Gyuláné vállalta. A lektorálások során kapott segítségen túl is hálával tartozom neki és leányának, Illyés Máriának a Puszták népe és az ozorai versek kézirataiért, az alkotó szellem fejlődése szempontjából lényeges időszakokról tudósító gyermekkori levelekért, naplójegyzetekért és versekért, amelyek nemcsak a költő megértéséhez vittek közelebb, hanem a kutatás számára is újabb adatokat szolgáltattak. Babits Mihály A hajdani László, ma Babits Mihály utcai szülőház a város, a megye és Vendel- Mohay Lajosné áldozatkészsége révén 1967-ben vált irodalmi emlékhellyé Szek- szárdon. Az épület teljes felújítására a nyolcvanas évek elején került sor. 1967 júliusában az utcai rész négy földszinti szobája került avatásra. Teljes egészében csak a költő születése centenáriumára válhatott múzeummá az 1780-1800 körül épült ház, részben azért, mert az emeletet és az udvari szárnyat lakták, másrészt, mert 1982-83-ban a Babits-családtól újabb értékes relikviákat: dedikált könyveket, berendezési tárgyakat, ismeretlen fényképeket és közöletlen leveleket sikerült szereznünk, szép számmal. Ezek segítségével a költőt családja, kortársai, mesterei és tanítványai közt tudjuk bemutatni az emeleti részen. Az édesanyja földszinti szobája fölötti terem a rekonstruált könyvtárral és a költő kedves bőrgarnitúrájával a Logodi utcai lakás hangulatából őriz meg valamit, a miliő pedig a poeta doctusból, akinek bronzba öntött ülő szobra a látogatókat gondolatokba merülve fogadja. Farkas Pál szobrászművész alkotása 1981 novembere óta áll a hajdani tuják és ta- mariszkuszok közötti lugas helyén, ott ahol Babits diákként könyveket forgatott, ugyanott ahol íróvá érve Dante-műveket fordított. A száz éve született Babits Mihályra emlékeztünk a szülőház közelében, a Megyeháza nagytermében, 1983 októberében. Tizenhat író, költő, irodalomtörténész tisztelgett a Jónás könyve költőjének emléke előtt. írásaikat In memoriam Babits Mihály címmel adtuk közre. Évfordulóra, halálának ötvenedik évére kerültek Babits Mihály (és Török Sophie) Szekszárdra írt levelei Dallá ringott bennem kétség és láz című könyvünkbe Csiszár Mirella és Vendel-Mohay Lajosné jegyzeteivel. A kötetünkbe felvett személyes hangú írások a jókívánságok mellett testi és lelki bajokról, lakáscserékről, telek- és villavásárlásról, Ildikó, a fogadott gyermek életéről, a Nyugat szerkesztésével és a Baumgarten-alapítvánnyal járó gondokról 164
