Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„Irodalom, képzőművészet, színház" - P. Szűcs Júlianna: Pátosz és sikk

P. Szűcs Julianna PÁTOSZ ÉS SIKK Buday György és Bárdy Margit világai A címben jelzett művészek egy cikkbe kerültek, mert közös sorsmotívumaik van­nak. Mindketten alkotóéveik teljében hagyták el az országot. Egyikük Angliába, másikuk Németországba ment. Összehozta őket az is, hogy életműveik java ez idő tájt párhuzamosan látható Budapesten. Egyiküké nemrég nyílt a Kassák Múzeum­ban. Másikuké mostanában zár a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Amikor Buday György fadúcba metszi a Times Literary Supplement különszámá- nak 1941. április 5-i címlapján a Britanniát jelképező nőalakot, a szigetország anti­fasiszta harcának szimbólumát, ezt a grafikai eszközökkel megoldott Mrs. Minivert, már túl van politikai állásfoglalásainak és szimbólumteremtő kísérleteinek leghíre­sebb fejezetein. Ekkorra már nyilvánvaló, hogy - nem vizuális természetű - korai főműve, az 1931-ben megalakított Szegedi Fiatalok Mozgalma, Radnóti Miklós, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula, Hont Ferenc stb. plebejusán demokratikus, egyszerre népi és egy­szerre urbánus gondolatainak gyakorlóterepe, a kor politikai klímájában folytatha- tatlan. Ekkorra már bebizonyosodik az is, hogy hiába öltözteti szép mozdulatú hő­seit krisztianizált témákba ( Boldogasszony búcsúja, 1931, Piéta, 1933, illusztrációk Mauriac Jézus élete című könyvéhez, 1937), kurzuskedvenc sohase lesz belőle. És ekkorra már közösségben megélt tapasztalattá válik az is, hogy a székely népbal­ladákhoz, a magyar parasztmesékhez és Tamási Áron Ábeljéhez készült fametszetek hiába simulnak témájukkal az általános irányvonalhoz, a mélymagyarságot, a „gyökeret", az irredentát hajtogató kultúrpolitikát csak nem tudta megtéveszteni. Nem volt az ő kutyájuk kölke. Az az igazság, hogy Buday grafikus álmai szülőföldjéről, Erdélyről, iskolát terem­tő illusztrációi nagy élményéről, a magyar folklórról következetesen nélkülözték a túlhabzó honfibú, a biztonságos pro­vincializmus és általában a törzsökös- ség kifizetődőén zsíros indulatait. Ha nem lenne ismert biográfiájából Bartók­kal való személyes kapcsolata, életmű­véből akkor is kiderül, hogy a forrás­vidék eszmeileg közös volt. Ha pedig közös volt, olyan sok jóra Buday sem számíthatott a harmincas évek Magyar- országán. Akkor sem, ha római ösztön­díj, akkor sem, ha párizsi világkiállítási aranyérem édesítette olykor a keserűt. A gyomra ugyanis mindig háborgott a konyhakész hivatalos és mucsai kur­zusideológiától. Angolul tudott. A „brit királyi fametszők" társasága elfogadta. Korda Sándor személyes szimpátiája Buday György: Britannia c. fametszete, 1940-41 átsegítette a beilleszkedés nehézségein. 155

Next

/
Oldalképek
Tartalom