Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A »betű« múzeuma" - Murányi Gábor: Közlésre várva - Elsüllyedt szövegek
Murányi Gábor KÖZLÉSRE VÁRVA - ELSÜLLYEDT SZÖVEGEK A Petőfi Irodalmi Múzeum az utóbbi években sorra jelentetett meg olyan kiadványokat, amelyek az irodalom iránt hivatalból vagy „csupán" kedvtelésből érdeklődőknek immár fontos kézikönyvei lettek. József Attila kéziratai és levelezése (Katalógus), A Magyar Nemzet, az Est-lapok és a Világ repertóriuma, Kölcsey Ferenc levelezése Kende Zsigmonddal, Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője (Levelek). Csak néhány cím ez, de ennyi is pontosan jelzi, hogy a régebben megkezdett munka mostanra ért be. De miben is áll a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszabású vállalkozása, ami mintegy másfél évtizedes múltra tekinthet vissza? Az „elvi megalapozásról" Botka Ferenc főigazgató ezt mondja: A „betű" múzeuma- Sokaknak, ha múzeumra gondolnak, elsősorban a kiállítások jutnak az eszükbe, s nem a nyomtatott kiadványok. Eltekintve attól, hogy ez már más múzeumok esetében sem igen tartható felfogás, nálunk különösképpen így van ez, hisz múzeumunknak, rendeltetésénél fogva, az irodalommal, a betűvel van dolga. Ebből logikusan következik, hogy minél több dokumentumot igyekszünk közzétenni, sokkal többet, mint az más gyűjteményeknél szokás. Én inkább azt mondanám: az a sajnálatos, hogy késésben vagyunk, azt a munkát, amit eddig elvégeztünk, s amit a továbbiakra tervezünk, már régebben kellett volna elkezdeni.- Mire gondol?- Hogy mást ne mondjak: az általunk őrzött kincsek közkinccsé tételére. A Petőfi Irodalmi Múzeum több mint félmillió kéziratot, levelet, fotót, hangszalagot őriz, s ezeknek jelentős része publikálatlan, illetve a tudományos kutatás számára feltáratlan. Mi természetesen nem kívánjuk egyetlen könyvkiadó dolgát sem átvállalni, verseskönyvet például sohasem fogunk kiadni, az írók-költők visszaemlékezéseinek, levelezéseinek, s az egyéb forrásértékű dokumentumoknak a megjelentetését továbbra is szorgalmazzuk, lehetőség szerint mi is részt vállalunk ebből a munkából. Éppen azért, mert fontosnak tartjuk, s mert az a meggyőződésünk, hogy ezek az „elsüllyedt szövegek" árnyalhatják az eddigi ismereteinket, forrásértékű hátteret adhatnak a műveknek, s „mankót" a hiteles irodalomtudománynak. Ugyanakkor nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy a szövegeket közreadjuk. Feladataink között fontos helyet foglal el az irodalmi szövegek megtalálása és regisztrálása. Arra gondolok, amit például a József Attila-kéziratok- és levelezések katalógusánál már részben megvalósítottunk, ugyanakkor számtalan más író és költő esetében ez a feladat még előttünk áll.- Hogy ezt így kell megfogalmazni, annak az az előzménye, hogy Magyarországon a szövegek számbavételének, tudományos megalapozásának nincs valódi hagyománya - kapcsolódik be a beszélgetésbe Láng József, a kézirattár vezetője. - Eddig nemigen volt arra példa, hogy egy-egy író valamennyi kéziratának lelőhelyeit egy kiadványban összesítették volna, vagy hogy egy író nyomtatásban megjelent valamennyi művét összegyűjtötték volna, katalógusban. 144
