Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A »betű« múzeuma" - Murányi Gábor: Közlésre várva - Elsüllyedt szövegek
Sok ezernyi évfolyam- A magyar bibliográfiának pedig szép és nemes hagyományai vannak...- Csakhogy az igazság az - mondja Láng József hogy a valóságban képtelenség is lett volna mind ez idáig a teljességre törekedni, hisz olyan papír- és újsághalmazon kellene egy-egy író esetében a kutatónak átrágnia magát, hogy az egyedül szinte lehetetlen vállalkozás. Mi itt a Petőfi Irodalmi Múzeumban úgy láttuk, hogy ezt a nehéz és fáradságos, s egyáltalán nem látványos, viszont annál hasznosabb munkát meg kell kezdeni, s egyszer végre szisztematikusan át kell nézni a különböző folyóiratokat, antológiákat, évkönyveket, almanachokat, sőt: a napilapokat is. Ez persze irdatlan nagy vállalkozás, aminek roppant nehéz lenne bármikor is a végére érni. Természetesen már sok bibliográfiával rendelkezünk: a már említetteken kívül számba vettünk például magyar irodalmi folyóiratokat, teljes repertóriuma van a Dokumentum, a Munka, a Magyar írás, a Szép Szó, a Társadalmi Szemle, A Tett, a Ma, a Gondolat vagy A Toll című folyóiratoknak. S öt esztendeje elindítottuk a napilapok repertóriuma című sorozatunkat is, ami ugyancsak halad előre. Természetesen ez a munkának csak az első szakasza, az az alap, amire építve jövő esztendőtől végre napirendre tűzhetjük a XX. század klasszikusainak írói bibliográfiáját is. Öt-hat esztendő múlva már hozzákezdhetünk Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Szabó Dezső, Juhász Gyula, s Tersánszky Józsi Jenő bibliográfiáinak közreadásához. Ez, úgy gondoljuk, a kritikai kiadásokhoz is nélkülözhetetlen segédanyag lesz. De addig még rengeteg a munkánk, mostanában kell összeállítanunk azoknak a periodikumoknak a jegyzékét, amelyeket majd feldolgozunk. S ezt a listát nagyon nehéz lezárni, hiszen több száz lap sok ezernyi évfolyamát kell átlapozni, cédulázni. Ennek a módszeres áttekintésnek - amelyhez még várjuk a szükséges pénzügyi források rendelkezésünkre bocsátását - alapvetően a szövegek feltárása lesz a célja.- A terveiket hallgatva óhatatlanul is adódik a kérdés: miért a XX. századi szerzőket részesítik előnyben?- Azért, mert éppen a századfordulón válik végképp áttekinthetetlen dzsungellé a sajtó - válaszolja Botka Ferenc. - Az igazság az, hogy az irodalomtörténet addig elég jól nyomon tudta követni egy-egy alkotó valamennyi publikációját. Az 1890-es esztendőkben azonban megindultak a rotációs gépek, s Magyarországon napilapból több mint ezer jelent meg évente, s ekkor még nem szóltunk a hetilapokról, havilapokról, az időszaki kiadványokról. Egy-egy esztendőben tehát sok ezer sajtótermék látott napvilágot, s jó részük közölt a kortárs íróktól, költőktől. Természetesen rengeteg volt a másod- vagy harmadközlés is, de biztosak vagyunk abban, hogy új, vagyis inkább elsüllyedt szövegeket is találunk. S az sem mellékes, hogy kiderül majd: kit, hol, s milyen gyakorisággal közöltek.- Már az eddig megjelent filológiai segédanyagok is óriási segítséget nyújthattak, s nyújtottak is az irodalomkutatásnak. Ám a beszélgetésünk elején Önök említették a félmilliós kézirat levél-, fotó-, hangszalagtömeget, s most a sok ezer újságot, amik között óhatatlanul válogatni, rangsorolni kell. Talán jogos a kérdés: mik a válogatás szempontjai?- Nehéz erre válaszolni - feleli a főigazgató -, mert, mint említettük, alapvető feladatunknak a különböző bibliográfiák készítését tartjuk, s hogy miként rangsorolunk, azt sok esetben nem is a fontossági, hanem a készültségi fok határozza meg. 145
