Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - Ruffy Péter: Csinksza és Ady régi lakásán, az új Ady Endre-emlékmúzeumban
„Előtte kis asztalkán kancsó bor. Sokáig nem szóltunk semmit. Aztán egyszerre megfogta kezemet, és halkan így szólt: - Úgy érzem magamat, mint Vörösmarty, mikor A vén cigányt írta..." Ebben a háromszobás, előszobás Veres Pálné utcai otthonban születtek az utolsó versek, a végső sorok: Mai próféta átka, Krónikás ének 1918-ból s a legutolsó, az Üdvözlet a győzőnek: „Ne tapossatok rajta nagyon, Ne tiporjatok rajta nagyon, Vér-vesztes, szegény szép szívünkön..." Már nem érte meg a forradalmak leverettetését, az imperialista békeszerződés taposásának, tiprásának a korát. A nagykárolyi Róth-nyomdában készült 1919-es gyászjelentés első sorait olvasom: „Szívetszaggató, mélységes fájdalommal tudatjuk minden jó emberünkkel, hogy kicsiny családunk büszkesége, fejünknek ékes koronája, a mi drága jó fiunk, Ady Endre, a Vörösmarty Akadémia elnöke, élete 41. évében, f. évi január 27-én, hosszas szenvedés után csöndesen elhunyt. Ady Lőrinc és Ady Lőrincné, özv. Ady Endréné, Ady Lajos és felesége." 4 Váradi bodegák dohányfüstös levegője, borfoltos asztala, Karger vendéglő kertje, váradi Kék macska, Kis pipa, Nagyváradi Napló tintapacnis szerkesztőségi asztala, pesti, párizsi, nizzai szállodák fojtott magánya, csúcsai csend, rossz albérletek, s egyszerre a csúcsai „kastély", az első - s az utolsó - főbérlet a Veres Pálné utcában - hol is született a kort megremegtető láz, Ady költészete? Még emlékszem a két világháború közti korból a Nagyváradi Naplót szerkesztő jó öreg Fehér Dezsőre, aki minden újdondászt úgy ültetett le szerkesztőségében, hogy óva intette őt: „Jól vigyázz! Mert az Ady asztalánál fogsz dolgozni." A váradi szerkesztőségben akkor már annyi Ady-asztal rogyadozott, amennyi tulajdon asztala Adynak talán soha az életben nem volt. Az utolsót, leghitelesebbet érintem meg az emlékmúzeumban. Az utcára szolgáló háromszobás lakásból a nagy középső helyiség volt a fogadószoba. Jobbra nyílt Csinszka - csupa erdélyi emléket idéző - szobája, balra pedig Adyé. Abban állok. A középső fogadószobánál kisebb helyiség ez. Benne az eredeti régi diófa ágy, a közelében ruhásszekrény, az ablaknál, háttal a világosságnak, a sarokra fordítva a régi íróasztal, néhány személyes tárgy, cigarettatárcája, ébresztőórája, a szekrény mellett a karosszék, amelyben ülve, betegen pihent, az ablak és az ajtó között az eredeti régi könyvespolc igen kevés könyvvel: Baudelaire, a Mercure de France több kötete, a Nyugat, a Huszadik Század néhány évfolyama, Kaffka Margit, Babits, Kosztolányi, s a Biblia. Az utóbbi az egyetlen, amely nem eredeti. A sajátját - mindig kedvelt olvasmánya volt - Ady tizennyolcban, születésnapja éjszakáján összehasogatta. 126
