Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„Ha nem volna, fel kellene találni" - Ruffy Péter: Csinksza és Ady régi lakásán, az új Ady Endre-emlékmúzeumban

Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol nem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban, Újból-élő és makacs halott.«"

3

Itt hangzott el, a régi lakás fogadószobájában, Csinszka Csúcsáról idehozatott szilvakék huzattal bevont szalongarnitúrája, a hatágú rézcsillár alatt a Hatvány felolvasta Ady-üzenet?

E régi lakásban, bárhol álljak is, a nagy helyszín bilincsszorítását érzem. Csinszka és Ady házassága és kora óta sok gyötrelmes évtized gördült tova addig, míg a Petó'fi Irodalmi Múzeum megválthatta a hármas társbérletet és Ady egyetlen igazi otthonában - Sára Péter

nevét kell külön is kiemelnem - berendezhette ezt a régi fényképek alapján helyreállított, a Márffy család által gondosan, tisztán megőrzött és visszajuttatott, eredeti bútorokkal berendezett emlékmúzeumot.

Bizonyára a fogadószobában, a csúcsai garnitúra és a Mária Terézia korabeli ta- bernákulum között. Czigány Dezső Csendélete, Tihanyi Lajos Badacsonyi képe, Rippl- Rónai Ady-portréja alatt hangzottak el a Hatvány közvetítette, dadogó és szívbe markoló Ady-szavak.

S a fogadószobába vezető hallszerű előszobában mondta Ady azt, két-három nappal az októberi forradalom előtt, amit Schöpflin Aladár így írt meg:

Boncza Berta és nagymamája, Török Károlyné (Székely Aladár felvétele, 1918)

125