Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - Ruffy Péter: Csinksza és Ady régi lakásán, az új Ady Endre-emlékmúzeumban
Ruffy Péter CSINSZKA ÉS ADY RÉGI LAKÁSÁN, AZ ÚJ ADY ENDRE-EMLÉKMÚZEUMBAN i Bejártam már nagy költőink otthonát, szülőházát, írók emlékmúzeumait Cseszt- vétől Alsósztregováig, Kiskőröstől Szklabonyáig, Érdmindszenttől Kápolnásnyékig, meg addig a szalontai szülőhelyig, mely Arany Jánost nem szülte szalonba. Csinszka és Ady régi lakása, az új Ady Endre-emlékmúzeum - Veres Pálné utca 4-6. I. emelet 1. - valamennyitől eltér, sajátos módon különbözik, mert a kis hotelszobák, albérletek, szállodák lakójának, kora legnagyobb)ának ez volt élete első és utolsó főbérleti lakása. S különbözik egy nem lényegtelen mozzanatban, s történeti eseményben. Petőfi, szabadságharcunk bukása előtt csatatéren halt meg; Madách rejtőzött és mást rejtegetett; Vörösmarty már-már elborult fájdalmában; Arany, szegény, újmódi - mentegető - életrajzait írta; Jókai megbújt Tardonán. Győztes forradalom csak egyet köszöntött: Adyt. 2 Ott állok, a sajtóbemutató embergyűrűjében, ahol ez történt. A régi percek irtó- zata, s ebben az irtózatbán is - Ady már nagybeteg, megírt köszönő sorait felolvasni képtelen - sugárzó fény bomlik ki előttem. Itt olvasható, üvegtárló alatt Ady eredeti régi sürgönye: „Károlyi Mihály képviselő, Károlyi palota, Belváros. Igaz örömmel, vigasztalással üdvözlöm gróf urat, régen becsült igaz politikusunkat, akik igazán szeretik Magyarországot, együtt vannak, tisztelő híve Ady Endre." S jön a győztes forradalom, a köztársasági elnök, a Nemzeti Tanács küldöttsége, Hock Jánossal az élen. Itt van a minden jó ügy istápolója, az Ady-barát, irodalomtámogató Hatvány Lajos is. Egy ország tiszteleg, egy forradalom hajt zászlót testileg-lelkileg már-már összetört, már-már elenyészett viharmadara előtt. „Következett volna Ady felelete - Hatvány Lajos emlékezik így. - Kis papírlapról akarta fölolvasni, de nem tudta elolvasni többé. Nekem kellett válla fölé hajolnom, és úgy olvastam el a szívbe markoló pár sort. »Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Dadogva, gyáván, de mégis némi büszkeséggel mondok köszönetét Önöknek, a forradalmi magyar nemzeti tanácsnak, aki eljött a költőhöz. Betegen és meghatot- tan, hálásan szorongatom a felém nyújtott kezeket. Dadogva, mert életemben sokat kiabáltam - dadogva is mondom, milyen jólesik nekem ez a mindennél nagyobb kitüntetés. Úgy érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradalmam. 124
