Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - Fekete Sándor: 1823-1973. Petőfi
lati igényesség. A tanulmány paradox módon egy bizonytalansági érzés felkeltésével, illetve megerősítésével nyújtja a legtöbbet - azzal ugyanis, hogy a Petőfi-versek amúgy is ingatagnak ítélt kronológiai rendjét a legerőteljesebben kérdőjelezi meg. Az elfogadott időrenddel szembeni kritika szinte minden konkrét kérdésben meggyőző. A javasolt megoldás azonban inkább csak hipotetikus, ötletszerű elképzelés, semmint a tényleges filológiai munkában hasznosítható módszer. Egyszerűen nincs olyan lélektani törvény, amelynek alapján a költői ciklusteremtést sémákba rögzíthetnénk. „...Minden ciklus széles kifutású, nagy lángot vető, erősen személyes jellegű énversekkel kezdődik..." - fejtegeti Martinkó (15.1.) -, majd a kevésbé személyes műfajok, formai ujjgyakorlatok, nagyobb epikus vállalkozások stb. következnének. Lehet, hogy némely esetekben így történik, de hogy ezzel a sémával kulcsot kapnánk az egész ciklusteremtési mechanizmushoz vagy kivált a kronológia felülvizsgálatához, nem hihető. Lehetséges, hogy a János vitéz nem keletkezhetett 1844. nov. 15-e után, de ennek megállapításához elvont teoretikus elképzelések nem elegendőek. Természetesen Martinkó maga is óv elméletének olyan felfogásától, hogy a „ciklusstruktúra kronológiai következménye kivétel nélküli merevséggel érvényesül minden egyes vers esetében" (18. 1.). Fel is sorol néhány „zavaró körülményt"; a tényleges nehézségek azonban ennél sokkal súlyosabbak, és nem egyszerűen a kronológiai következmények kérdések, hanem maga a feltételezett ciklusstruktúra. A tanulmány tehát elméletileg sokkal gazdagabb, mint amennyire a gyakorlatban használható. Vagy pontosabban: nem annyira a kronológia tökéletesítésére való, mint inkább arra, hogy ösztönzéseket adjon Petőfi alkotásmódjának további tanulmányozására. Vayerné Zibolen Ágnes a Petőfi lefoglalt képeinek sorsával foglalkozik Ismeretlen Orlai Petrich-festmény Petőfi otthonából című tanulmányában. A kitűnő tárgyismerettel megírt dolgozat alapján az eddiginél hitelesebben és sokkal tanulságosabban lehet magunk elé rajzolni a házas költő pesti otthonát, s különösen érdekes következtetéseket vonhatunk le mindebből Petőfi forradalmi világnézetére vonatkozóan. A tanulságok maguk is külön tanulmányt érdemelnek, de annyi mindenképpen summázandó a francia forradalmárok portréinak mostani listája nyomán, hogy Petőfi minden szűklátókörűség nélkül, a maga teljes gazdagságában tanulmányozta a nagy francia revolúciót. Rokonszenve a jakobinusokhoz vonzotta, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a forradalom többi jelentékeny hősének szerepét is felmérje és becsülje. Zibolen Ágnes cikke alighanem még gyakran felmerül majd a költő világnézete körüli vitákban. E sorok írója Petőfi vándorszínészi éveiről készített füzete szerkesztésekor már támaszkodhatott Solt Andor Amikor Petoß statiszta volt... című tanulmányára, amely akkor még csak kéziratként létezett. Örvendetes, hogy most már a kutatók szélesebb köre tanulmányozhatja ezt a kitűnő összefoglalást, amely a Pesti Magyar Színház két hónapjáról példásan dokumentált tájékoztatást ad, s ezzel a kamasz Petőfi egyik legfontosabb életrajzi hátterét világítja meg. A színész-Petőfi jobb megismeréséhez ad támpontokat Kis József Művész és költő! című életrajzi tanulmánya is. A kiváló textológus egyszersmind a biográfia kérdéseinek is legjobb szakemberei közé tartozik, sőt épp a pápai korszaknak minden bizonnyal legalaposabb ismerője. A dolgozat Petőfi Pápáról való távozását újszerűén elemzi, méghozzá nem csupán érdekes feltevések, hanem új tényanyag - mindenekelőtt Egressy Gábor pápai vendégszereplésére vonatkozó adatok - alapján. Oly ritkán kerülnek elő új összefüggéseket megvilágító adatok, hogy már akkor is nagy figyelmet érdemelne Kis Jó121
