Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - Fekete Sándor: 1823-1973. Petőfi
Fekete Sándor 1823-1973. PETŐFI A műfajra jellemző lassúsággal, de a szokásosnál is szebb kiállításban és az átlagosnál gazdagabb tartalommal jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum tizedik évkönyve, tizenöt szerző tanulmányával, illetve szépírói vallomásával. A Petőfi-évfor- duló könyváradatában - az időrendet tekintve - az utolsók egyike ez az érdekes gyűjtemény, mintegy átvezető abba a periódusba, amelyben kevésbé látványosan, de nem kevesebb szívóssággal kell dolgoznunk nagy költőnk életének és művének bemutatásáért. Az évkönyv szerkesztője, V. Nyilassy Vilma - betegsége miatt - sajnálatosan hiányzik a Petőfi-filológia napi vitáinak, folyamatos munkáinak porondjáról, annál örvendetesebb, hogy kiváló textológiai-életrajzi ismereteit hasznosíthatta e maradandó értéket képviselő kötet szerkesztésében és gondozásában. A szerzők érdeme mellett mindenekelőtt Nyilassy Vilmának kell köszönetét mondanunk azért, hogy nehéz körülmények között is ilyen értékes munkát vállalt és végzett. Illyés Gyula lírai köszöntőjével kezdődik az évkönyv, s joggal, mert par excellence szépíróink között senki sincs, aki nála többet tett volna az igazi Petőfi népszerűsítéséért. Az irodalomtudomány oldaláról Sőtér István emlékkiállítási megnyitója üdvözli az ünnepi évfordulót és méltatja annak főszereplőjét - kinek életét és költészetét „az életöröm és az életerő sűrített foglalatának" tekinthetjük. A nagyobb dolgozatok sorát Mártinké András Alkotásmód és kronológia című tanulmánya nyitja meg. Egy eddig összefüggően nem vizsgált, de épp Petőfi esetében igen fontos kérdés elemzését kapjuk a jeles kutatótól. Martinkó legjobb erényei érvényesülnek e munkában: stiláris érzékenysége, az alkotáslélektan iránti fogékonysága, a sablonok elvetésére törekvő gondo- Ismeretlen mester: Petőfi mint színész (1845) 120
