Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
T. Erdélyi Ilona: Világos után - a bukás és az újrakezdés reménye
A mozdulatlanság A „mozgás” az ellentétébe csapott át: a dermedt „mozdulatlanságba”, amikor lecsengtek a nemzeti gyász sirató énekeinek záróakkordjai. Az állapotot Vörösmarty verse, az Előszó fejezi ki: „Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült. Nem hajszálanként mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg mint az Isten, Elborzadott... És bánatában ősz lett és öreg. ” A fagy, a hó, a csend és a halál képe híven adja vissza a rettegésben élők, a bujdosók, a haza elhagyására kényszerültek és a kivérzett, a kilátástalanságba süllyedt ország helyzetét. A jelen Aranyt is kínozta: a „.. .félelmes idők alatt rémkép gyanánt gyötörte a való, »üldöző, halálos ellene«”.'14 Sötéten látott Tompa is, „...lehangolva egészen. Irodalom nincs, - a derék fiúk nincsenek, - nemzeti élet nincs, - semmi, semmi sincs.”44 45 Vörösmartyból kiszakadt a jajkiáltás: „Mi a világ nekem, ha nincs hazám? Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem, az már dúlva van. ”46 Sorai jellemezték az ország majd minden lakosának fájdalmát. A bujdosók lelki állapotának megismerését, rekonstruálását - Arany, Vörösmarty Bajza és mások versei mellett - a prózaibb, a mindennapok kiszolgáltatottságát, pénztelenségét felidéző feljegyzések, levelek is segítik. Mindnyájuk „lelkületére ólomsúllyal borult”47 az elmúlt időszak, mint Arany írta. A bujdosókat kínozta az ország helyzete, és gyötörték a pusztulás nyomai, amelyekkel minduntalan találkoztak. Mindez a többi nyomorúsággal, saját helyzetük reménytelenségével együtt erőt felmorzsoló fájdalom volt. Vörösmarty pl. tele volt félelemmel, mint Laurának írt levele mutatja „Tudod, hogy jövőre semmink sincs, papirospénzünk értékét el fogja veszíteni. .. .alig merek jövőnkre gondolni. A legjobb esetben is nyomor az, mi ránk vár saját hazánkban.”48 És másutt: „Ezen vidékről ítélve nagy drágaság s talán éhhalál fogja e szerencsétlen országot érni, miután háború és ko44 Voinovich, II, 6. 45 Idézi Voinovich, II, 7. és 1. még Tompa leveleit ez időből: Tompa Mihály levelezése, 1,1839-1862, sajtó alá rend. Bisztray Gyula, Bp., Akadémiai kiadó, 1965. A Voinovich idézte levél a TML I. kötetében a 95. sz. alatt jelöltetik (105), de a keltezésen kívül más nem olvasható belőle, a Jegyzetekből pedig még a 95. sz. is hiányzik (422). Az előszó sem adja a hiány magyarázatát. 46 Emlékkönyvbe 1. Vörösmarty Mihály Összes Művei, (A továbbiakban: VMÖM) szerk. Horváth Károly és Tóth Dezső, I, Kisebb költemények, 175. A korábban idézett Előszói 1. VMÖM, III, 179-180. 47 Arany az Elegyes darabok előszavában írta. L. AJÖM, I. 432. (Jegyzetek) 48 L-B, 438, 439. Ezen időszak leveleiből Nagy Miklós idéz a Setét eszmék elemzése során. L. Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Petőfiig, szerk. Mezei Márta és Kulin Ferenc, Bp., Gondolat, 1975, 338.
