Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után

eszményének meghonosításáért becsüli a zseni tüzére, a fantázia elevenségére, az író teremtő szabadságára már értéknormaként hivatkozó dolgozatokat,38 van, aki szerint a Sturm und Drang eredetiségigényétől megérintett irodalomszemléletükre mégsem a romantika, hanem a kései felvilágosodás nyomta rá bélyegét (köztük. Manso tanulmánya a viszonylag legromantikusabb), szegényes katedraesztétikájuk a bennük felhasznált szakirodalom szintjét is lehúzza, ámbár „a mi körülményeink között még ezeknek a tanulmányoknak is nagy ismeretterjesztő és civilizáló funkciója lehetett”.39 De épp Toldy esete példázhatja, hogy az ilyen másodkézből vett szövegek akár egy-egy (itt éppen Claudianusról szóló) részletükkel milyen pályaformáló ösztönzést adhattak magyar olvasójuknak, esetleg évtizedek múltán is gyümölcsöző hatással. Az Uj Magyar Muzeum mottója felől visszatekintve nem az a legfontosabb, hogy a tanulmány elejéről a fiatal Toldy mindenekelőtt (nyilván későbbi stúdiumok céljából) kimásolta a kis forrásjegyzéket, Patakynál olvasott címével (Kútfők, mellyekből a’ római poesis’ történeteit a' római írókon kívül meríteni lehet) és a benne szereplő hat tétel (G. J. Vossius: De veterum Poetarum temporibus, L. Crusius: Lebensbeschreibung der Römischen Dichter, Le Moine d’Orgi val: Considerations sur le progrés des belles lettrs chez Romains, et les causes d leur decadence, J. G. Eichhorn: Geschichte der Literatur von ihrem Anfang bis auf die neuesten Zeiten, J. J. Eschenburg: Entwurf einer Theorie und Literatur der schönen Wissenschaften, Budai Ezsaiás: Régi tudós Világ’Hisztériája) bibliográfiai adataival együtt, zárójelben hozzátéve, hogy „ajánllya ifjabb Pataky Mózes”. (E cikktípus bevezető bibliográfiáiról általában véve joggal írhatták, hogy „csalókák: nem a fordító használta őket a tanulmány megírásához, hanem az eredeti tanulmányt író”;40 ámde ez a lista nem található az eredeti német szövegben, Budai Ezsaiás könyvének meg külön jelentőséget adhatott, hogy egyetlen magyar nyelvű tételként ezt már végképp csak Pataky toldhatta hozzá.) Sokkal fontosabbnak bizonyult, hogy miután Toldy két és fél oldalnyi jegyzetet készített a tanulmányból, utolsó bejegyzését éppen Claudianusnak szentelte: „Claudius Claúdianusnak munkái: Raptus Proserpinae, Gigantomachia, epopoeják, de nincsenek meg egészen. Vágynak még hisztoriai Eposzi, Panegyriszei, Idylliumi, Epigrammáji, Levelei, ’s gúnyoló versei Rufinusz ’s Eutropiusz ellen. Halála bizonytalan”.41

Feltűnő, hogy a Patakynál lábjegyzetekként szereplő tucatnyi hasonló életműösszefoglalás közül Toldy csak ezt tartja följegyzésre méltónak, holott a többiek közt is jócskán akadt kevésbé ismert szerző, ezt az egyet viszont átveszi, az életrajz adatai nélkül, de a megjegyzendő művek vonatkozásában hiánytalanul. (Összehasonlításul az eredeti: „Claudius Claudianus született Egyiptomban Alexandriában. Theodosius ’ uralkodása alatt ment Rómába, ’s hivatalokat viselt. Verseiért a’ Trajánus piaczán neki oszlop emeltetett. Irt Raptus Proserpinae és Gigantomachia nevű épopéjákat, kár hogy egyik sincs meg egészen. Vágynak

38 Fenyő István, Az irodalom respublikájáén. Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830, Bp., Akadémiai Kiadó, 1976, 24-25.

39 Csetri Lajos, Egység vagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában, Bp., Akadémiai Kiadó, 1990, (A továbbiakban: Csetri, 1990.) 315.

40 Csetri, 1990, 315.

41 MTA Kézirattár, M. írod. Régi s újabb írók m. 4-r. 26. sz. 13-16.

155