Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Praznovszky Mihály: Álom és valóság között Egy Krúdy-hős sorsa 1849 után
sajátosság, velünk született mentalitás lenne ez az ön-pusztító sorsválasztás. a magyarnak mindig sok vére, sok temperamentuma volt;... A természetet a verekedő, a lelkesedő, szilaj magyar természetet nem lehetett a padlásra tenni a tétlen, mozdulatlan ötvenes években sem...”4 Harmadjára pedig egyértelműen a leendő, a várt forradalom anyagi támogatása volt a haramia lét célja. „A gerillák csak felsőbb utasításra raboltak. Ha a nemzeti választmánytól az a parancs érkezett, hogy raboljanak, akkor megállították a cs. kir. postakocsit is, amelyben a közpénzt vitték.”5 Krúdy műveiben elsősorban az úri betyár, a nemesi gerilla szerep érvényesül. Ilyen vonatkozású regényeiben jó hangzású magyar családnevek tűnnek fel, pl. a nyíri Pajkosok bandájában, ahol Mezőssy László volt a vezér, mellette a Recskyek, a pazonyi Elekek, Patayak, Zoltánok, Nadányiak, Szunyoghok, Komáromyak lovagoltak. A nógrádi Kandúr nevű vezérnek pedig 40 legénye volt, „köztük Nozaroviczky, Péchy, Malonyay, Komoróczy Gracza, de Geramb, Bárczay, Szentimrey, Lónyai családokból való.”6 Majd másutt hozzáfűzi: „A futóbetyárság e fénykorában éppen olyan úrimunka volt a harmiaság, mint manapság, akár a diplomáciai pálya.”7 Maga a pajkos kifejezés egyébként nem ismeretlen a szakirodalomban. Szűcs Sándor jegyezte fel sárréti gyűjtőútjain, hogy a korabeli szóhasználat szerint a pajkos „csapszékbeli véres verekedések, éjszakai csendháborítások, kisebb-na- gyobb kártevés szervezője, vezére volt. Nem bírt vele se elöljáróság, se senki.”8 Mindezek a motivációk azért érdekesek, mert Krúdy Gyula családjában találunk egy bujdosót, - szóhasználatával élve - gerillát vagy pajkost. Az író nagyapjának testvére, Krúdy Kálmán ő, aki 1826-1861 között élt, és 1849-től 12 éven át élte az üldözöttek egyáltalán nem romantikus életét. így tehát Krúdy Kálmán nem az írói fantázia szülötte, nem is írói példázathoz szükséges, teremtett figura. A forradalom bukása után a nemzeti ellenállásnak számos lehetséges formája volt. Krúdy Kálmáné az egyik. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a kortársi visszaemlékezések, források soha nem említik a nevét, míg ellenben a szervezkedésekről - s azok szereplőiről vagy mindenkiről, aki csak kapcsolatba került ezekkel - számos levéltári forrás tanúskodik. Az 1850-1854 közötti időszak ezeknek a mozgalmaknak a legnagyobb reményt tápláló ideje. Hogy nem volt veszélytelen cselekvéssor, azt szinte mindegyiknek a tragikus végződése mutatja.9 Bár Mack Józsefet nem tudták elfogni, de hálózatának tagjait felakasztották, évtizedes börtönre, sáncmunkára ítélték. így jártak az erdélyi szervezkedés vezetői is. Jubál Károly, a pesti mozgalom szervezője ugyan csak bitón végezte. May János az önkéntes halált választotta a börtönben. Gasparich Márkra is a halálos ítélet várt 1853-ban. Teleki Blanka és Leövey 4 Uo„ 411. 5 Urak, betyárok, cigányok, 559. 6 Uo., 556. 7 Krúdy Gyula, Az álmok hőse = A fehérlábú Gálné, I, 394. 8 Szűcs Sándor, Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek, Bp., Magvető, 1969, 185. 9 Lukács Lajos, Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak, Bp., Művelt Nép, 1955. valamint uő, A föld megőszült. Emlékiratok, naplók az abszolutizmus (Bach) korából, I—II., sajtó alá rend. Tóth Gyula, Bp., Szépirodalmi, 1985' 106
