Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Praznovszky Mihály: Álom és valóság között Egy Krúdy-hős sorsa 1849 után

Klára hosszú börtönítéletet kapott, pedig az ő tetteik meg sem közelítették a volt honvédek összeesküvését. Feltűnnek olyan esetek is a nemzeti ellenállás ezen szakaszában, amelyek hasonlítanak a Krúdy Kálmán nevéhez kapcsoltakra. 1853-ban Várady József 30-40 főből álló szabadcsapatot szervezett Erdővidéken. A vidék parasztjai látták el élelemmel, de a császáriak könnyűszerrel felszámolták őket és Váradyt is kivégezték. Közismert Noszlopy Gáspár és szabadcsapatának a sorsa is. Ok a Bakony és a Mátra erdeiben kívántak elrejtőzni s előkészíteni a majdani felkelést. Az alig 8-10 fős szabadcsapatot éppúgy felmorzsolták s tagjait Noszlopyval együtt kivégezték, mint az említett erdélyieket. 1852-ben került a császáriak kezére Skrzetulski Kázmér, aki még csak szabadcsapata szervezésének a kezdetén tartott. Vallomása alapján figyelték, majd tartóztatták le Madách Imrét is, mint lehetséges összeesküvőt.10 11 Hatvani Imre ugyancsak a Mátra vidékén akart elrejtőzni. A 14 tagú csapatot 1852-ben fogták el, de vezetőjük még négy évig bujkált, amíg csendőr kézre került.

1849 őszén egy korabeli levelező ezt írta a Magyar Hírlapnak: „Nógrádban a vadak tetemesen megszaporodtak, mi kétségkívül a lőfegyver hiányának tulajdonítható. Egyébiránt halljuk, hogy a Mátra aljában kétlábú kurucfarkasok is tanyáznak.” De hasonlóról számoltak be Zaránd és Hunyad vármegyékből is, ahol nagy létszámú csoport tartja rettegésben a lakosságot, Pest és Nagyszeben között állandó veszély leselkedik a postakocsira. Ugyancsak Nógrádból jelentette a füleki szolgabíró, hogy annyi a szökevény azon a tájon, hogy már az egész lakosságot rémületben tartják. Fényes nappal mutatkoznak, bemennek a falvakba élelmet rekvirálni „a föld népét pedig mindenféle álnok ámításokkal tévutakra vezetni törekszenek, minek rossz következését, ha bár csekélyebb mértékben is, máris sajnosán tapasztalni.”"

A titkosrendőri vagy besúgói jelentés 1852-ből is hasonlót jelentett Bécsbe: „Egyre nagyobb bizonyosságot nyert az a tény, hogy rabló bandákat szerveznek Magyarországon.... Tudomásunkra jutott, hogy Erdélyben és Magyarországon jómódú földbirtokosoknál a gerillák védelmet és menedéket találnak.” Libényi János merénylete után 1853-54-ben szinte teljesen felszámolták és a legradikálisabb eszközökkel megszűntették az itthon szerveződő nemzeti ellenállást.

A Krúdy-művekben nagyon gyakran feltűnik Krúdy Kálmán alakja. Először a Krúdy Kálmán bácsi viselt dolgai című írásában jelenik meg, majd 1903-ban Az álmok hőse címmel kisregényt szentelt nagybátyja históriájának. Nagyobb elbeszélést írt A kandúr címen, ti. így is nevezték Krúdy Kálmánt, de feltűnik Az asszonyfái szüret (másutt Fási szüret címmel kiadva) című írásában Szécsény Kálmán nevet viselve. Olvashatunk róla az Urak, betyárok, cigányok egy textusában is, s mintha őt idézné Az ötvenes évekből

10 Madách szerepére a nemzeti ellenállásban Spáczay Hedvig kutatásai adnak újabb ismereteket:

Madách Imre hadbírósági perének nyomában = Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 1983, 73-110;

valamint Zólyomi József, Tanúvallomások a Madách-birtokon retőzködőRákóczy Jánosról = Madách

szimpózium, I, Balassagyarmat, 1995, 143—164.

11 Magyar Hírlap, 1850. 84. sz., febr. 21. és Budapesti Hírlap, 1853. 178. sz., júl. 31.

107